Földanya tanúságtétele

 
 Földanya tanúságtétele
 
 A történelemtudósok szerint ezer éve annak, hogy hazánk a magyarok országa, vagyis Magyarország. Magyar nemzeti hagyományok másként tudják ezt. Már a középkor krónikásai, a különböző szerzetesrendek is hírt adnak arról, hogy eleink a szittya népek egyikének tudták a magyar népet, hogy a nemzeti királyok – Árpádok, Hunyadiak, Szapolyaiak – Etele (Atilla) hun királyt és Baján avar uralkodót elődjüknek tekintették. Így pl. I. János magyar király 1532-ben királyi székhelyén, Buda fővárosban, a várbeli Nagyboldogasszony templom elé Etele és Buda hun királyok vörös márványból faragott szobrát állítatta. (Ezt a két szobrot a török 1541-ben, amikor Budát csellel hatalmába ejtette, ledöntötte; Buda visszafoglalása után pedig Werlein János császári kamarai kormányzó 1687-ben a két szobrot összezúzatta s meszet égetett belőlük.)
 A 400-éves Habsburguralom alatt a szittya leszármazás tudata elmosódott, feledésbe ment. A császári ház csak hatalmi érdekből tekintett mindenre, az egyes Habsburgok csak kényszerűségből koronáztatták meg magukat Magyarország királyának, minden tettüket a Habsburg-család érdeke irányított. Habsburg érdek volt az is, hogy a magyarságból kiöljék származása és ősi műveltsége minden emlékét. . . . . . . .
 
 Pálos Ödön
 
 Magyar Könyv, 1941. 91. o.