BEKÖSZÖNTŐ

 BEKÖSZÖNTŐ

 Lapunk alcímét a mostani lapszámtól Őshitű magyarok lapjára változtatjuk. Már az első szám készültekor is hosszasan beszélgettünk és vitáztunk a lehetséges alcímekről, aztán végül a „Pogány magyarok lapja” mellett döntöttünk. Az alcímben szerettük volna a lap szellemiségét röviden megmutatni. Egyetlen szóval persze ez nem egyszerű, bár tudjuk, hogy a magyar nyelv egyedülálló nagyszerűségénél fogva csodákra képes.

 Azonban ma már számtalan esetben a szavak eredeti értelmét sokan nem ismerik, vagy félreismerik a rárakódott, sokszor kódolt panelek miatt. Méltánytalanul így járt ezzel pogány szavunk is, mely sokakban az istentelenség, hitetlenség fogalmát is megidézi.

 Legtöbbször egymás mellett, egy mondatban használják ezt a két szót (lásd vö. istentelen, hitetlen pogány), mintha ikrek lennének.

 Holott a mi esetünkben erről szó sincs! Fel kívántuk venni a nekünk dobott „kesztyűt”, felvállalni ezt a ma már sértőnek számító szót, hogy mossuk le róla a gyalázatot, közösen. Mi persze a szó eredeti

értelmében használjuk a pogány kifejezést, ami alatt általában minden más vallást értettek, ami nem-zsidó, nem-keresztény, nem-mohamedán. Ebben az értelemben kívánjuk mi is használni, azonban meghajlunk „A szokás nagy úr” mondás érvényessége mellett és a hatodik lapszámunktól az „Őshitű magyarok lapja” alcímet használjuk, immár világossá téve mindenki számára eredeti célunkat. Nem szeretnénk, ha a lapot kézbevétel nélkül, pusztán az alcíme alapján utasítanák vissza, anélkül hogy ismernék a benne

közölt cikkek lényegi tartalmát, igazságait.

 Levelet kaptunk egyik lelkes olvasónktól, aki dicsérve a lap szellemiségét, többek között ezt írja: „...Magam is régóta foglalkozom az ősmúlttal, így a MAGYAR őstörténelemmel is (bár sajnos nem vagyok szakavatott, …)” Sokan vagyunk ezzel így magyarok, olvasónk nincs egyedül! Badiny Jós Feri bácsi mondta nekem, hogy amit ők például a Miskolci Bölcsész Egyesületben vagy a sok kiadott könyvben tanítanak, az már egyetemi szint. Hol lehet más helyeken az igazi magyar őstörténelmet „szakavatott” módon tanulni? Itt persze nem a „finnugor” eredetelméletre gondolok, mert „szakavatott”, úgymond hivatalos egyetemi szinten idehaza még ma is csak azt lehet elsajátítani. Ami annak ellentmond az tudománytalan és kész. Szerencsére azonban a tudomány története tele van tévedésekkel, és hányan végezték máglyán igazuk védelmében!

 A németek már leszámoltak az „indo-germán” eredetmondájukkal, mert rájöttek annak tarthatatlanságára, pedig milyen szép lett volna a germán származást és a nyelvet a „melegebb éghajlat” vidékéről, Indiából, Perzsiából származtatni. Volt bátorságuk ennek lehetetlenségét beismerni. Nálunk a „hivatalosok” továbbra is az „indo-germán elmélet” alapján megalkotott „finn-ugor elmélet” rabságában leleddzenek.

 Nincs bátorságuk a tényeket figyelembe venni. Jöhet itt bármilyen „ballib” vagy „nemzeti”-nek tartott kormány, a „hivatalosok” és elméletük marad. Lenne persze lehetőség nyílt vitára például a televízió vagy rádió csatornáin, de erre természetesen nem kerülhet sor. Marad az a fondorlatos technika, mellyel nevetségessé, lesajnálttá próbálnak tenni minden a finnugrizmust elvető kezdeményezést.

 Szégyen, gyalázat, de mégis egyfajta korlenyomat, hogy Széchenyi Magyar Tudományos Akadémiája – mely pontosan e ma szakavatatlannak kikiáltott kutatások tudományos keretbe terelése miatt jött létre – ma arra hivatott, hogy védelmezze a megkövült, begyepesedett „tudományt”, a kinyilatkoztatást, ellenállva minden azóta napvilágra került régészeti, nyelvészeti és kultúr-antropológia ténynek.

 Olvasónk tehát ne legyen kishitű a „szakavatott” kérdésben, tanuljon, képezze magát továbbra is szorgalmasan, és bátran tekintse magát a téma szakértőjénék.

 Bártan vállalja fel, és legyen ennek a területnek hirdetője, tanítója, minként azt Badiny Feri bácsi is személyesen javasolta. Mi is ezt tesszük! S csak idő kérdése, hogy a tiszta kép összeálljon végre!

 Szigeti Gábor