BEKÖSZÖNTŐ (3. szám)

 
 BEKÖSZÖNTŐ

 Egy alkalommal kedves vadász ismerősömnél megcsodáltam a falán lévő fegyver és trófeagyűjteményt. – No, aki ide bejő, azonnal látja, kinél jár s az illető milyen közösséghez tartozik! – gondoltam magamban. Ez a gondolat szöget ütött a fejemben.
 Otthon töprengeni kezdtem rajta és aztán cselekedtem:
 Meg kéne mutatni, hogy hova tartozom, s ki vagyok. Persze ezt sokféleképpen lehet, de úgy lenne jó, hogy aki hozzám belép, azonnal lássa ezt…
 A falra bekeretezett, zöld posztót szegeltem és rátettem néhány tárgyat, ami reánk jellemző. Reánk, magyar lelkű emberekre, az ősiségünkre, hagyományainkra, életünkre, a lelkünkre. A „Házioltáron” ott sorakoztak, díszelegtek szellemi örökségünk „jeles” tárgyai és jelképei. Fokosok, karikás ostor, hun nemez süveg, nyíl, íj, tegez, egy kokárda a 80-as évekből, rovásírás felirat merített papíron, a Szózat régi szép keretben, nagyapám katonafényképe, Magyarország térképe a századfordulóból és néhány jelvény.
 Megálltam a fal, a „Házioltár” előtt s éreztem, hogy az Idő megölel, hallottam a szarukürt mély búgását, a karikás tüzes pattogását, a nyílvesszők surrogását…
 Életre keltek a tárgyak. A faragott növények és vésett virágok hajladozni s illatozni kezdtek, a szarura karcolt lovak hangosan nyerítettek, a festett madarak daloltak és távoli, mesés furulyaszó hallatszott.
 Életre kelt a múlt és nem telt el csak sóhajtásnyi idő s ott lélegzett mellettem a jelen és a jövő. Eme csodálatos pillanatok sok ezer évvé tágultak, a teljességet betöltő élmény a lelkembe olvadt, még erősebben éreztem, hogy hová tartozom, még hangosabban vert bennem az ősök szíve, ereimben egyre forróbban lüktetett
az élet.
 Készítsen Ön is „Házioltárt”!
 Mérete a hely nagyságától függően lehet bármekkora. Az „egyformaságot” a zöld posztó képviseli, minden mi rajta van egyénileg rendezhető. Egy közösség összetartó és önmegtartó erejét jelképezi, és a sokszor már közönyös, közömbös, fáradt, múltunkról s hagyományainkról talán mit sem tudó, mit sem
sejtő honfitársainkat is felrázza, hiszen csodálatos örökségünkből, sajnos nagyon sokan – a mi hibánkból is – szinte alig tudnak valamit. A fiatalabb nemzedék tagjait is meggyőzhetjük tárgyi és szellemi értékeinkről általa. S ha netán külföldről érkezik vendég, ő is értékes ismeretekkel gyarapodhat.
 Ez a mozgalom méltó emléket állít őseinknek, hőseinknek, megerősíti hitünket a jelenben és bizakodást ad a jövőt illetően. Képzeljük csak el, hány és hány családnál vannak régi tárgyak, fényképek külön-külön, miért ne lehetne ezt egy helyre tenni, mely lehetne egy családi találkozóhely is, sőt példamutatás a fiatalabbaknak!
 Ön mit tenne a falra a felsoroltakon kívül, milyen ősi és a régebbi időkre jellemző tárgyat helyezne reá, milyen üzenetet hordozna az, kinek szólna?
 Fényképezze vagy rajzolja le azt a falat, melyet Ön készített, küldje el nekünk, s mi a legszebbeket közzétesszük lapunkban!
 (zsaratnokujsag@gmail.com)
 Szőke István Atilla