Dr. Mácsay Lengyel Béla: A Kárpátmedence és népi története (2.)

Következtetések: Tekintve, hogy a 40-50 tudós az archeológia tudomány hivatalos képviselői a világon, véleményüket senki nem cáfolhatja meg, míg hasonló lelettel azt megcáfolni nem tudják, így ennek alapján a következőket lehet megállapítani:
1. Mivel a vértesszőlősi cromagnoni ősember Keletről jött, ahol Kr.e. 80.000 körül
jelent meg Keletázsiában, - a tudósok szerint – nem kétséges, hogy az eddigi tudományos felfogás alapján, a neandervölgyi ember nem más, mint a vértesszőlősi cromagnoni ember.
2. Mivel az eddigi tudomány a neandervölgyi embert a heidelbergi ősember közvetlen
utódjának állapította meg, nem kétséges, hogy a heidelbergi ősember nem volt más, mint a vértesszőlősi, cromagnoni ember.
3. De mivel az eddigi tudomány a heidelbergi ősember életkorát 600.000 évesnek
állapította meg, a neandervölgyi emberét pedig 180.000 évesnek, viszont a mai 40-50 tudós a cromagnoni ember életkorát 45-50.000 évesnek rögzítette, a legújabb kémiai ismeretek és műszerek birtokában nem kétséges, hogy az eddigi archeológiai tudomány e vonatkozásában helyesbítésre szorul és az erről írott eddigi összes munkák túlhaladottak, azaz ma már el nem fogadhatók.
4. Mivel azonban az eddigi tudomány a neandervölgyi emberről azt hirdette, hogy azt a
cromagnoni ember kiirtotta, azért ez esetben nem egyszerű tévedés, vagy tájékozatlanság esete forog fenn, hanem céltudatos és öncélú félrevezetés és hamisítás ! mert a cromagnoni ősembert nem lehet azonosnak venni sem a Szibériából Kr.e. 8.000 után kitört vad, primitív, állati szintű, sem az Afrikából Európába tört hasonló vad, aurignace-i emberrel, aki mindent pusztított és mindenkit leölt, annál kevésbé sem, mert a cromagnoni ősember már egy magas műveltséget hozott magával Ázsiából, amint azt több tudós megállapította, a hamisító tudósok pedig azt rögzítették a neandervölgyi emberre vonatkozólag, hogy az késeket, pengéket, éles szerszámokat készített, istenfogalma volt és halottait pirosra festette, egyrészt a túlvilági életbe, másrészt az élet örökkévalóságában való hit jelképezésére, sőt azt is, hogy az ázsiai cromagnoni ősember, melyet az eddigi tudomány „Sinantropus pekinensis” néven említ, házi eszközöket, késeket készített és a tüzet is ismerte, valamint azt is, hogy a cromagnoni ősember, aki kiirtotta a neandervölgyi embert, Schwalbe szerint az „altamirai” barlang (Afrika) falára színes zöldfestékkel emberi és állati figurákat rajzolt és a barlangban mammut-agyarból készült faragványokat is találtak . . .
5. Mivel az így leírt neandervölgyi ember a világ 40-50 tudósa szerint azonos volt a
cromagnoni emberrel, nem kétséges, hogy úgy a házi eszközök, éles kések stb., valamint az altamirai rajzok és mammut-agyar faragványok is a cromagnoni embertől eredtek, ami azt jelenti, hogy úgy a civilizatórikus műveltséget jelző kések, stb. mint az altamirai rajzok, mint az emberi festőművészet feltalálását mutató lelet, nemkülönben a mammut-agyar faragványok, mint a szobrászat első ismert műve a cromagnoni embertől ered, ettől a kerek, rövidfejű turáni ősembertől, és nem attól a hosszúfejű, árja neandervölgyi ősembertől, amely a fiktív 600.000 éves heidelbergi embernek volt a leszármazottja, akiknek Schwalbe, Black, stb. árja tudósok az európai műveltség megteremtését tulajdonították. E megállapítást alátámasztja az, hogy Nyugat-Németország stb. területén eddig hasonló leleteket nem ástak ki a földből, mint Vértesszőlősön, ami bizonyítaná a nyugati területeken kifejlődött műveltséget, amelyet a hosszúfejű árja ember teremtett volna ott meg. A nyugati hamisítók fenti eljárása saját magukat leplezte le azzal, hogy a neandervölgyi embert kiirtatták az akkori viszonylatban magas műveltségű cromagnoni emberrel, nehogy valaki a cromagnoni embernek tulajdonítsa az európai műveltség megteremtését, ill. hogy az látszék bizonyosnak a világ előtt, hogy a cromagnoni ember csak átvette a neandervölgyi ember magas műveltségét és nem ő hozta magával Keletről.
A nyugati árja tudósok ezen hamisító eljárása alátámasztható a Kr.e. 1300 körül Görögországba érkezett primitív, vad, hosszúfejű, Szibériából kirajzott árják eljárásával, akik felégették Knosszoszt, az akkori turáni világ földközi téri kultúr-központot és kiirtották az ottani műveltség tudósait, hogy az a magas műveltséget magukénak, görög műveltségnek hirdessék, miután magukat az őslakossággal való keveredés után görög népnek nevezték el. Ezt bizonyítja az , hogy az emberi műveltséget napjainkig görög műveltségnek tartja a hivatalos tudományos világ, holott az csak a szumir-mazaroktól átvett műveltség.

A Kárpátmedence őslakossága Kr.e. 11.542 után - „Kárpáti Őskor”
A Mu katasztrófa révén a beltengertől megszabadított Kárpát-medence éghajlata igen zord és igen hideg maradt Kr.e. 11.542-10.000-ig, de amint a Föld geológiai korában a Jég és Meleg korszakok állandóan változtak, ugyanúgy ez az igen hideg is eltűnt és 8.000 körül kezdett enyhébb lenni, ill. a tudósok szerint ekkor eltűnt a hó és jég, amint azt Stockholm környékén megállapították.
Vagyis: Kr.e. 10.000 után alkalmassá vált az emberi településre némileg, mert az ősmagyák betelepültek, de jórészük 9.000 körül elvándorolt, részben Kelet, részben Délnyugat (Itália) felé. Azonban 8.000 körül már megindult az emberi kultúrélet is, az Atlantisz- Gibraltáron át a Földközi térségbe érkezett ŐSMAGYÁK magukkal hozott műveltsége révén, de főleg azért, mert a Kárpát-medence gazdag állat és növényvilága elegendő táplálékot nyújtott. Erdélyben élt az ősbölény és őstulok, az Alföld ingoványos rétjein a jávorszarvas, a gímszarvas és dámvad sokasága, a mocsaras részeken a vaddisznó. Ezek között éltek ragadozó vadak, a farkas, róka, hiúz, vadmacska nagy tömegekben.
A prémes állatok közül: a nyest, vidra, különböző menyétfajta és görény. A mezei kisállatok közül: a nyulak, ürgék, mókusok, patkányok és egerek nagy számban. Még gazdagabb volt a madárvilág: az alföldi vadvizeken sokféle vadlúd, vadkacsa, gém, hattyú, pelikán és gólyafélék. A lapályokon a cinke, veréb, pacsirta, seregély, harkály, császármadár, holló, sólyom, keselyű. A tavakon: bőségesen voltak a különféle halak, rákok, stb., melyek kihalászása a legfontosabb élelemszerző foglalkozássá vált.
A kultúrélet bizonyítékai: az a sok, százezerre menő lelet a Kr.e. 8 - 4.000 közötti időből, melyeket az eke, az ásó kifordított a földből, s MU katasztrófa előtti időkből, eddig a vértesszőlősi embercsontvázon kívül igen kevés került felszínre.
Ezek a leletek nemcsak azt igazolják, hogy az ŐSMAGYÁK, akik átélték a MU katasztrófáját, kiheverték a Nagy Kataklizma halálos csapását és a barlanglakó emberből kulturált, civilizált ember lett, hanem azt is, hogy a Kárpát-medence második kultúráján kívül a csiszolt kőkorszak kultúrája is a Kárpát-medencéből indult ki és terjedt Nyugat felé az Óceánig, amit igazol a Kr.e. 7.000-ben virágkorát élt u.n. „BÜKKI KULTÚRA”, ami azt jelenti, hogy ez a kultúra már jóval előbb kifejlődött és a Bükk hegység barlangjai védelmet nyújtottak úgy a Mu katasztrófát átélt cromagnoni ember leszármazottainak, mint a csiszolt kőkorszak új telepeseinek: a bevándorolt Ősmagyáknak is.
E területen számtalan falu és temető nyomaira akadtak és a romok alól számos háziállat csontja került elő, ami azt bizonyítja, hogy a kárpátmedencei ember marhát, disznót, birkát tenyésztett, a lovat megszelídítette és használta, azonkívül búzát aratott és babot, borsót, lencsét termelt.
Vagyis: a csiszolt kőkorbeli anyagi kultúra, a földmívelés, az állattenyésztés dívott. További bizonyíték: a rengeteg fémlelet, melyek Európában a legrégibbek és rézkori kultúra magas fokáról tesznek tanúságot. Az Alföldön ásták a réz és bronz-kor legrégibb fémékszereit, melyek a leghíresebb fémfeldolgozó mesterek kezei körül kerültek ki, ötvösök, iparosokéból.
A szalagdíszes kerámia talpköves edényei DESZK községből kerültek elő, melyet a tudósok az I. Troya alapítói művészetével azonosnak állapítottak meg, tovább: a szőttes művészet remekei Kalotaszeg, Háromszék, a Maros-Tisza vidék, Kőszeg melletti „Velem”, a Mátra vidéki „Matyó” és az erdőháti „Barkó” nép művészete lett ismertté, világhírűvé.
A Szeleta- és Balla barlangokban kőszerszámokat találtak, a Bakony-Vértes hegységekben a cromagnoni ember csontvázát, az aggteleki barlangban, valamint a nagysápi barlangokban talált árpádházi fejedelmek, királyok és más sírokban számos koponyát találtak, melyeknek óriási jelentőségük abban rejlik, hogy bebizonyult a váltakozó Jég és Meleg korszakok végén ugyanazon fajú nép élt, mint az utolsó melegkor ezolit és neolit korszakaiban, és így nem kétséges, hogy ma is a rövid-kerekfejű magyar, a cromagnoni ember és a Kr.e. 10.000 évtől élt Homo sapiens diluvialis ember leszármazottja.
Mindezt alapvetően igazolja CHURCHWARD angol tudós, a The Children of Mu c. művében így: „ . . a dunai ember Kr.e. 50.000 évvel ezelőtt már a polgáriasodás és műveltség magas fokán állott.”
Ignatius DONNELLY angol tudós pedig így bizonyítja: „ . . a turáni ember Kr.e. 80.000 évvel a kultúra magas fokán állott . . . Ez természetesen az Ázsiában akkor jelen volt cromagnoni ősre vonatkozik.”
E leletek és az igazoló bizonyítékok sokasága nemcsak azt jelenti, hogy a csiszolt-kőkorszakbeli kultúra a Kárpát-medencéből indult ki és terjedt el Nyugat felé az Óceánig, hanem azt is, hogy a turáni ember a mai magyarság őse, s ez időtől kezdve, Kr.e. 45 - 50.000 éve birtokolja a Kárpát-medencét! . . és pedig folytatólagosan, de okmányszerűen bizonyíthatóan csak Kr.e. 11.542 óta. Ez a puranikus nagy múlt természetesen nagy szálka volt a teuton-árja tudósok szemében, ezért a turáni embert, az Ősmagyart pelazg, iber, baszk, szkíta, hun, avar stb. és összesen 310 féle néven nevezik, ma már azon bizonyosan felderített céllal, hogy elhallgatva, mellőzve a tulajdonképpeni ősi, azaz MAGYAR néven való említést, letagadhassák az egységes fajú „Nagy Turáni Család” létezését, Mu földi eredetét, melynek népei az Óceántól a Sárga tengerig, a Kárpátoktól Afrikáig népesítették be a Földet.
Azonban az teuton-árja történelemhamisítók öncélú munkáik csattanós cáfolataként a rengeteg ásatási lelet, ill. ezek alapján megírt új szemléletű „Turáni Világtörténelem” alapján, ma már bizonyossá vált, hogy a „Turáni Ember” az első történelmileg ismert „Kultúrember”, így az emberiség mai műveltségének az alapját is kizárólag a TURÁNI EMBER rakhatta le a Föld összes kontinensein, Amerikától kezdődően, a Csendes Óceán szigetvilágáig bezárólag, ill. vitték tovább nemzedékről nemzedékre a Mu-beli ŐSMAGYÁKTÓL kiindulva a mai magyar nemzedékig.
E tényekből és a belőlük levont következtetésekből, megállapítások alapján az rögzíthető, hogy a turáni ember kultúrelsőbbségét és felsőbbségét a világ összes tagjaival és fajtáival szemben csak úgy lehet megdönteni, ha hasonló ásatási leletekkel be tudják bizonyítani azt, hogy ŐSMAGYA őseink a nekik tulajdonított műveltséget a Mu Anyaföldön, jóval a Mu elsüllyedése előtti évtízezredekben, vagy százezredek valamelyikében egy más fajtól vették át.
Erre hihetőleg még sokáig kell várni.

(ANF, 1981. márc-ápr.)