Dr. Pálfalvy Sándor : Duna

A szláv jövevény-szavaink között – ahogy azt az akadémikus nyelvészeink állítják – hazánk főfolyójának is a szlávok adtak nevet – még hozzá az orosz-szlávok nevezték el „DUNÁ”-nak !! Ezt írja Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete (Tankönyvkiadó, Budapest, 1958.) című könyvének 84. oldalán.

Egy terület hegyeinek, vizeinek és tájainak nevét egy azon területen élő ősi nép adta s ezen neveket eredeti hangzásban, vagy bizonyos, de felismerhető formában egy későbbi időben jövő és betelepedő nép átveszi és használja a saját nyelvében.
Ha a Kárpátok medencéjében lévő legnagyobb és főfolyójának nevét az orosz-szlávok adták, ez feltételezi, hogy az oroszok ősi települése hazánk földjén kellett hogy legyen! – A legkörültekintőbb és legaprólékosabb kutatással sem találtam erre adatot, nyomot, de még célzást sem.
Eddigi kutatásaim szerint az oroszok a Kárpátok medencéjébe három ízben hatoltak be:
Először 1849-ben a szabadságharcunk leveréséhez az osztrák császár kérésére.
Másodszor, az első világháborúban, az úgynevezett Bruszilov offenzíva alatt, akkor is csak az észak-keleti határ menti községekbe, ahonnan igen rövid idő alatt kiverték őket honvédeink.
Harmadszor 1944-ben, a második világháborúban és sajnos máig ma is ott vannak (1980-as cikk. Szerk.)
De ott is fognak maradni és bekebelezni hazánkat az „ősi jog” alapján, ha megtalálják és elolvassák a Magyar Tudományos Akadémia nyelvi tudósainak azt az állítását, amit Bárczi Géza fenti könyvéhez ír. – Hiszen teljesen hasonló módon az „ősi jog”-ra hivatkozva született meg Izrael is.
A „DUNA” szó nem szláv és nem orosz-szlávból származó jövevény-szó a magyar szókincsben!!! Állítani merem, hogy senki sem tudja akadémikus nyelvészeink közül tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztani és bizonyítani, hogy hazánk főfolyójának táján valaha is orosz-szláv települések léteztek. – Ha pedig ilyen nem létezett, akkor a folyónak nevét, hogy „DUNA” az oroszok nem adhatták.
Magyarország területének legősibb történetét a régészek által feltárt leletek ezrei bizonyítják. Az erdélyi Tordos község határában, a Tatárlak (Tartaria) leletei, a Vaskapu menti Lepinski vár leletei, a „kökénydombi Vénus”, a budakalászi kocsi, stb., stb. mind-mind tárgyi bizonyíték arra, hogy hazánk földjén a legősibb kultúra mezopotámiai eredetű sumir kultúra. – Hol voltak akkor még a szlávok?
Hazánk főfolyójának neve „DUNA” tőlük származik, bizonyítja ezt, hogy a szó belső tartalma és értelme is hűen tükrözi azt, hogy „nagy víz”, „széles víz”, „mély víz”,
DUN = Tiefe (mélység) D. 595-27 és DSA. 74 és 80.
DUN = tiefliegend (mélyenfekvő) DSA. 80.
DUN = profundeur (mélység, szélesség) LA. 243-595.
DUN = creuser (mélység) LA. 209-467.
A = eau (víz) LA. 237-579.
A = Wasser ( víz) D. 579-30.
A = Flut ( nagy víz) D. 579-21.
DUNA = mély-víz, nagy víz, széles víz.
A későbbi időben ott uralkodó rómaiak is átvették felismerhető formában ezt a nevet: D A N U B I U S.
Hasonlóképpen a szomszédos germánok: D O N A U.
Ez a valóság és ne adjuk el hazánkat akadémikus nyelvészeink által kitalált „ősi jussán” az oroszoknak!

Jelmagyarázat, szakirodalom:
D = P. Anton DEIMEL: Sumerisches Lexikon. Róma. 1927.
DSA. = P. Anton DEIMEL: Sumerisch-Akkadisches Glossar. Róma. 1934.
LA. = René LABAT: Manuel D Epigraphie Akkadienne, Paris. 1952.
Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. Tankönyvkiadó, Budapest, 1958.

(ANF, 1980. 11-12.)