vitéz Soltészné Guldán Olga: Magyar költők élete gróf Ráday Gedeon 1713-1792

Nógrád megyében, Ludányban született. Apja Ráday Pál, a dúsgazdag földbirtokos, író, költő, államférfi, II. Rákóczy Ferenc titkára, majd erdélyi kancellár, végül Nógrád vármegye követe. Mint nagyműveltségű úr, ő veti meg alapját a híres Ráday-könyvtárnak.
Ráday Gedeon 1730-ban a frankfurti egyetem hallgatója, hol 3 évet tölt. 1733-ban, atyja halála alkalmával hazatér, hogy jószágai kezelését átvegye. A gazdálkodás mellett minden szabad idejét a tudománynak és irodalomnak szenteli. Nagyra növelt könyvtárában egybe akarja gyűjteni a magyar irodalom minden termékét. Ez a törekvése összeköttetésbe hozza számos magyar íróval. Sokat levelez velük, munkára serkenti őket, könyveket kölcsönöz nekik s ha valamelyik bemutatta munkáját, utasítást ad a hibák kijavítására, a stílus vagy verselés jobbá tételére. E munkában vezércsillagot nyer a nagyműveltségű Szentpéteri Katalinban, kihez meghitt bizalommal, s őszinte barátsággal ragaszkodik. Megjelenése, a teljes egyszerűségig finomkodott ízlése, fejtartása, tekintete, modora, sőt ahogy ruháját viseli, mind-mind varázslatos hatással voltak Rádayra. Sokszor óraszámra elmerültek az olvasásban vagy irodalmi vitákban, s e vitákban mindig lelkének lényegét, az irodalom iránti rajongását adta úgy, mint aki tisztában van szellemi életének fejlődésével is. Ami csodálatos szép volt Katalinban: az a nyugodt, derült mosoly, mellyel hallgatta Ráday ajkáról a szót. S ez a mosoly a szépen ívelő ajkon úgy biztatott, úgy bátorított . . . hogy egyszerre tele lett a lelke sok szép színes képpel, dallal, napsugárral, egy ismeretlen világ flórájával, mely egy köteles cél felé vezette. S az alig 20 éves ifjú, a megismétlődő csodák hitével oltárhoz vezette Katalint, hogy együtt szolgálhassák a magyar irodalom ügyét.
Ráday főként idegen klasszikusokon csiszolgatja eszét. Nyelveket tanul. S maga is verselget. Ezekben, német mintára, a versmértékeket egyesíti a rímmel, amely versformát el is nevezik róla Ráday versnek, vagy Ráday verselési módnak.
Ráday a legtudatosabb műélvezők közé számítható. Tudja, mi az ízlés, önállóan gondoskodik a költői jelenségekről. Tudományszomja különösen a hittudomány, bölcsészet, történet és irodalomra terjed ki. Alapos ismeretekkel rendelkezik. Mozgékony természeténél fogva sokat és sokfélét tervez, mindenbe belefog, így az idegen írók költeményeit kétszer-háromszor is lefordítja, más-más formában. 1760-ban bele kezd egy magyar középkori történelem megírásába, majd egy hős-költeményt fordít négyes rímekben, bár fejlett rímérzékkel nem rendelkezik. A Szigeti Veszedelem hexameteres átdolgozásának csak elöljáró verseivel készül el, de jelentős érdeme, hogy Zrínyi Miklós költői kiválóságára ő hívja fel kortársai figyelmét. Ez nagy felfedezés volt, mert a kor írói akkor kivétel nélkül Gyöngyösi Istvánt tartották a nemzet első poétájának.
1760-ban Ludányból Pécelre költözik, hol könyvtára számára tekintélyes kastélyt építtet. Itt már keveset ír. Itt gyűjti össze apróbb, eredeti és utánzó költeményeinek egy kötetre való részét, mit a Musában, a Magyar Museumban és Orpheusban ad közre. Ő az első, ki a hexametert megkísérelte s első, ki az új nemzetek nyomán a dalnak mértékes és rímes formát ad. Verseit élete utolsó öt évében folyóiratokban elszórva adja közre, kéziratbeli dolgozatai pedig halála után elvesztek vagy felégettettek.
79 éves, midőn egy ismeretlen baj hírnökeként lappangó láz veri ki testét. Orvosai tanácstalanul állnak betegágyánál. Mindent elkövetnek, hogy megmentsék életét, de minden hiába. Katalin virraszt mellette. Katalin, aki az idők múlásával elvesztette arcának báját, szája körül legszebb mosolyát, ami egykor . . .a szépen ívelő ajkon úgy biztatott . . . úgy bátorított . . .

(Atilla, 51. sz. 1943. jan.)