Dr. Kovács Imre: A ZARATUSZTRA VALLÁS EREDETE

Zaratusztra próféta volt. Nevének eredeti formája a Zardus. A név sumér szóösszetétel. Jelentése felsőbbrendű, égi hírvivő. A hivatalos történelemtudomány a sumér kultúra idejét 5-6 ezer, esetleg 7 ezer évre vezeti vissza. A sumér nép és sumér kultúra ennél sokkal régebbi. A sumér nép nemcsak az Eufrátesz és Tigris folyók völgyében élt, hanem sokkal nagyobb területen.

Egy régész professzor szerint az indusvölgyi, mohendzso daroi és harappai kultúra is sumér kultúra volt. Sumér kultúrterület volt az úgynevezett Horezmi kultúra területe is, amely a mai Közép-Ázsiát foglalta magába. Egy időben az Aral tó melletti Urgencs volt Horezm fővárosa. A Horezm szó már névelferdítés, az eredeti formája Ki-var-iz-ma, amely sumér szavak összetétele, a jelentése tűz-országának helye.
A szovjet írók által szerkesztett Világtörténet c. 11 kötetes mű egyik fejezete szerint a Horezmi kultúra 7 ezer éves. E kultúrterületen már ismerték a Zaratusztra vallást, amely nem tűzimádás, hanem magasrendű erkölcsi tanok gyüjteménye.
A Zaratusztra papok tiltották a környezetszennyezést. Nevezik a Zaratusztra vallást fényvallásnak is, ez semmit mondó kifejezés, és csak a figyelem-elterelést célozza.
Horezmből és Sumériából terjedt át a Zaratusztra vallás a mai Irán területére, a volt Perzsiába. Idegen hatalom azonban döntő csapást mért a Zaratusztra vallásra és ezt a vallást Közép-Ázsiából, a mai Iránból, Közel-Keletről, Kisázsiából teljesen kiszorították. Ma Iránban jelentéktelen számú Zaratusztra-közösségek találhatók. Indiában, Bombay közelében vannak népesebb Zaratusztra hívő-közösségek. Többek között az örmények is Zaratusztra hívők voltak, mielőtt a kereszténységet felvették volna. Arab nyelvű történeti forrásokból tudjuk, hogy az Árpád-féle magyarok népében szereplő kálisz törzs Zaratusztra hívő volt. Tehát az Árpád magyarjai már ismerték Zaratusztra vallását, amely nem más, mint az ősi napkultusz folytatása. A Zaratusztra hívők istenüket Ahura Mazdának nevezik. Ak-Ur-Mazda pedig sumér szóösszetétel.
A Zaratusztra hívők mitológiájában szerepel a szűz Anahit (anyahit) és Arimán, azaz ármány. Mindkét utóbbi szó a sumér Erima, azaz ördög szóból származik.
A horezmi birodalom bukása után, Közép-Ázsia déli részén a szogd nép alapított országot. A szogdok a horezmiek leszármazói. A szogd birodalom fénykora a Kr.u. 6-7 századra esik. A régészek sok szogd írásos emléket ástak ki, többek között egy temetkezési úrna is előkerült, amelyen Zaratusztra-pap látható, amint az oltáron tüzet gyújt.
A híres Selyem-úton, amely Kínát Közép-Ázsiával, Közel-Kelettel összekötötte, egy időben a szogdok vitték a főszerepet a kereskedelemben. Idegen népek azonban megirígyelték gazdagságukat és őket is megtámadták és a hegyekbe űzték. Ma, szogdokat, csak kis szórványokban lehet találni. Írásukat és nyelvüket ismerik a tudósok.
Wadel nevű angol tudós „Sumer-Aryan” című szótárának 33. oldalán olvasható, a sumér pir szó. Ez összefüggésbe hozható a Napistennel és a tűzgyújtással. Ugyanezen szótár 34. oldalán található a bar sumér szó, amely összefüggésben van tűzgyujtó pappal és tűzkereszttel. E szótár 35. oldalán olvasható a bar-ama sumér szó, amelyből a brahman hindu pap elnevezés származik. A bar szó megtalálható egy Indus völgyéből származó sumér pecsételőn is. A szótár 35. oldalán olvasható, hogy a szanszkrit barata szó egy tűztisztelő király neve.
A hindu szent könyvek, a Védák neve is sumér szóból vezethető le. A Krisna szó pedig eredeti formájában Kisna. Ilyen nevű folyó található Indiában.
Tehát a bar és a pir sumér szavak jelentése tűz, égni. A baru annyit jelent, hogy pap, aki a tűzkultusznál tevékenykedik.
Ismétlem, a Zaratusztra hívőknél jelenleg is használt gyertyagyújtás, a tűz-templomokban égő tűz nem jelent tűzimádást. Ezek csak szimbólumok, a Zaratusztra vallás tételes vallás, magasrendű erkölcsi törvényekkel. A Zaratusztra hit központja a természet-tisztelet és a környezet szennyezésének tilalma. A Zaratusztra vallás folytatása a Mitra-kultusz, amely Komagene területéről indult ki.

(A Nap Fiai, Argentina, 1994, 11-12 sz. p. 332-334)