Magyar nemzeti építészetet!

 Máté-Törék Gyula

 Magyar nemzeti építészetet!

 Nem vagyok építész, sem építészmérnök, még kevésbé építőművész: katona, vérbeli katona vagyok. Ne vétessék tehát
szellemi szerénytelenségnek, hogy mint egyáltalán nem céhbeli ember, mégis valami különös, elcsitíthatatlan, ősi, belső lelki nyugtalanság, vágy űz, hajt, hogy magyar lelkem szavát hallathassam a magyar nemzeti építőművészetről. Talán annál eredetibb, hogy nem vagyok szakember . . .

 Ha a magyarok Istene abban a legszentebb szerencsében
részesítene, hogy az igazi, teljesen és tökéletesen (totálisan) magyar nemzeti élet újjáteremtője lehetnék, mindenekelőtt és mindenekfölött az építőművészek szunnyadó, nemzeti meglátását gyújtanám lángra, hogy szüljék újjá, teremtsék meg a magyar szent földhöz, a magyar naphoz és magyar levegőhöz illő, szabad, önálló, független magyar építészetet. A palotától a kis családi házig, a városoktól a falvakig. . .

 Miért éppen az építőművészetet?! – kérdezhetné valaki. Mert a nemzet, amely fuldoklik a mindenféle nemzetköziségben, idegenszerűségben, - minden más téren való további megihletésére nemzeti öntudatra ébresztésére alkalmas. Az építészet a nemzet, a fajta, őseredeti, sajátos egyéniségének leghatalmasabb megtestesülése és legszembeötlőbb, legkiáltóbb kinyilatkoztatása! . . Ország, világ előtt! Így a művészetek összes ágai között az építészet nemzeti jellege éppen a legfontosabb,
a legelőrébbvaló! Mindennél előbbre való! . . Különösen nálunk, magyaroknál, Magyarországon! Kelet és Nyugat, de Észak és Dél, a germán, a szláv, a latin műveltség ütközőpontján, a kultúrák viharsarkában, csak úgy maradhatunk fenn, lehetünk örökéletű, elpusztíthatatlan, halhatatlan nagy nemzet, ha Európa legfanatikusabb, legöncélúbb, legnemzetibb nemzetévé fejlődünk
minden téren! . . . Ne feledjük azt sem, hogy ha Egész-Magyarország is együtt lesz, felébred, öntudatra gyúlt nemzetiségekkel lesz dolgunk!

 E szent tudatban kiáltom: mindenféle művészet, így az építőművészet is, öntudatosan és célratörően, cselekvőleg éljen nemzetében, a nemzet éljen művészetében! A művészet ismerje nemzete gondolat- és érzésvilágát és legyen annak mindenkor rettenhetetlen és hűséges kifejezője. A művészet nemzetét istenítve és mindenek fölé emelve, egyesegyedül annak éljen! . . . Forrjon össze a nemzet, a nép szívével. Ez legyen legszentebb jelentősége, értelme és lénye! Csak így lehet benne igazi, örök életerő! . . .

 A nemzeti öncélúság, nemzeti függetlenségünk megőrizésében, a nemzeti szent önzés, a nemzeti egyedülvalóság, a nemzeti mindenhatóság szétzúzhatatlan megerősítésében roppant újjászülő, történelmi hivatás, sőt küldetés vár az építőművészetre! . . .

 Szakítsuk fel bátran az építőművészet nemzetközi, maradi ablakait és eresszük be a magyar faj, a magyar föld, a magyar falu örök ihletet lehelő levegőjét! Ragyogtassuk fel az ősi, jellegzetesen magyar ház egyéniségét. Hallatlan sugalló, megejtő erő árad majd a magyar stílusú házakból!

 Merjünk magyarokként élni, mindenben és mindenkor – Magyarországon!

 Az ősi – örök magyar élettér, mely turáni hun történelmi örökség is – telítődjék meg ragyogó magyar építőművészettel!

 Az összes állami és közületi épületek a nemzet tulajdonát képezik. Ezért külsejükben és belsejükben makacsul a legmagyarabbnak kell lenniük, csakis magyaros jelleggel épüljenek. Ez is egyik nem lekicsinylendő tartozéka a magyarabb élet kialakulásának Magyarországon, új, ízig-vérig magyar világ kiteljesedődének.

 Ha nem lenne magyar építészünk, teremtenünk kell! Egyszer meg kell kezdenünk ezt is. Egyes ember részére lehet valami lehetetlen. Az emberek milliói, - a nemzet részére nincs lehetetlen, ha hősies, vasakarata van!

 Magam elé idézem a sok magyar népi kincs közül az ősmagyar székely kaput, népművészetünk egyik leggyönyörűbb megtestesülését, melynél remekebb alkotás nincs! Nem volna szép ezt jobban kihasználnunk?

 Az állami építkezések magyarsága magánépítkezéseknél is termékenyítőleg hatna és követésre buzdítana. Templomaink se épüljenek se gót, se román, se barokk stílusban . . . Hisz még a balkáni nemzeteknek is megvan a külön építési formájuk! . . . Ne feledjük, hogy Bukarest bizánci hagyományok alapján rendeli el hivatalos építkezéseit. Ebben, sajnos, még a Balkán is megelőzött bennünket, büszke magyarokat! . . .

 A magyar házak tüntetőleg mutassák fel a minden más nemzettől elütő magyar ízlést, magyar arcot, magyar lelket. Ezzel is kiáltsuk bele a bennünket nem ismerő világba különálló nemzeti létünket!

 A magyar élet holtnak hitt köveinek is öntudatosan hitvallást kell tenniük arról, hogy magyarok vagyunk és maradunk örökké, hogy itt magyar kultúr talaj van, és hogy a Kárpátok medencéje, a turáni hun és avar örök magyar élet! . .

 A mind erélyesebben és diadalmasan előretörő ősi faji tudatosság parancsoló nemzeti szükségének érzi, hogy faji művészetünk lángelméje és lánglelke nyomja rá tehetsége pecsétjét az építkezésre is! . .

 A vasakarat zsenialitásával teremtsük meg a minden eddiginél magyarabb magyar korszakot!

Magyar világot!
Magyarabb Magyarországot!
Nemzetibb Magyarországot!
Örök, szent Magyarországot!

 Atilla, 1940. 22. szám