Dunhuang

 Dunhuang

 Azt mondja a fáma, és a híres kínai történetíró, Sima Qian, hogy a hunok és a kínaiak kapcsolata olyan mély volt, hogy olykor nem is lehetett tudni azt sem, ki a Kínai birodalom ura. A Selyemút egyik fontos állomása Dunhuang városa arról híres, hogy több száz korabeli barlangtemplommal rendelkezik. Dunhuang,
tulajdonképpen egy oázis, s a selyemút itt kettéválik, hogy mind a
két út megkerülhesse a Taklamakán sivatagot, nyilván nem véletlenül.

 A Taklamakán sivatag átszelése tevekaravánokon, egyenlő volt az öngyilkossággal. Dunhuangban az első barlangokat, már az időszámítás előtt létrehozták, bár a legtöbbjük természetes képződmény. S az idők során egyre több szobányi barlangot tettek lakhatóvá a kereskedők. Létfontosságú pihenőhelyek voltak ezek a csodás sziklába vájt építmények. A selyemút vándorai ezekben pihentek napokat, heteket; de sokszor a
betegeket hagyták ott, hogy legyen lehetőségük a gyógyulásra. A barlangok belseje díszített, festményekkel, domborművekkel.

 Stein Aurél is eljutott idáig, amikor a magyarság kapcsolatait
kereste. S jó helyre érkezett, hiszen Sima Qian leírta, hogy ez a
terület bizony a hunok fennhatósága alá került.

 (szartoriusz.blogter.hu)