A magyar hitbeli megújhodás szükségességéről

 A magyar hitbeli megújhodás szükségességéről

 A Turáni Egyistenhívők előadásokat, vitaestélyeket rendeztek. Az első felolvasást Dr. Dajka András tartotta. Ő volt ugyanis a forradalmak után az első magyar, aki munkáiban a magyar nemzeti megújhodás alapfeltételeként a magyar hitbeli megújhodás szükségességét hangoztatta. Mint köztudomású, neki kell azért először szenvedni a mártíromságot is.

 Dr. Dajka András szerint a kétharmad ország eltékozlása után és a maradék ország végpusztulással fenyegetettsége idején feltétlenül szükséges nagy nemzeti megújhodás legnagyobb akadályai a mai vallásfelekezetek. Az teljesen téves istenfogalommal, annak egészébe véve téves életparancsaival (a földi életet „siralom völgyé”-nek tekintése, a túlvilágra készülés, a szegénység, a szenvedések türelmes elviselése, stb. ) főleg az idegen származású, idegen mentalitású Krisztus és a többi zsidó próféták indokolatlan, túlzott és kizárólagos kultuszával, valamint nemzeti tartalom nélküli nemzetellenességükkel lényegében álvallásosságúvá, vagy egyenesen hitetlenné, sőt istenkáromló bűnössé, amellett idegenimádóvá és tagadhatatlanul letört lelkűvé nevelték és nevelik a magyarságot.

 A magyar bűnterhesség igazságos büntetései voltak az évezred katasztrófái, a Habsburg-zsarnokság, a trianoni szétszaggatás és a mostani végpusztulás felé sodortatás.

 Felsorakoztatta a katolikus vallás hibáit, amely – a hitbuzgó katolikus Rákóczi szerint is – az évezred alatt túlnyomóan csak nemzetellenes labanclelkű magyarokat nevelt és nevel, felsorakoztatta a protestáns egyházak tévedésit, amelyek vak eszközei lettek a trianoni szétszaggatáshoz kormányzó mameluk

Tisza-rendszernek és most vak eszközei a végpusztulás felé sodró klerikális, feudális, Habsburg-restaurációs, németorientációs Bethlen rendszernek. Vagyis a nemzet őserejének letörésére ősellenségek által oktrojált magyar keresztény vallás sokkal nagyobb akadálya a magyar nemzeti megújhodásnak, mint a török, az olasz és a német nemzeti megújhodásnak voltak az ottani, szintén többé-kevésbé nemzetellenes, internacionális vallások.

 Minthogy pedig ez ideig katasztrófákat érdemlő bűnterhes magyarnak olyan megjavító, nemzeti tartalommal teljes vallásra van szüksége, melynek követése által új honfoglalást, boldogabb jövőt érdemeljen ki a történelmi Gondviseléstől: az ősmagyar vallásnak világvallásként is elfogadható korszerű formában visszaállítására van szükség. Ennek alapelvei a következők legyenek:

1. A Budavár ormán kőbe faragva látható középkori és nemzetietlen istenfogalom helyett, a Világegyetem istene tiszteletéhez és igazi parancsainak: életboldogság törvényeinek követéséhez kötelesség visszatérni.

2. A Világegyetem istene örök, végtelen és abszolút igazságos. Itt, e földi életben jutalmazza az életparancsait követő egyéneket, családokat, nemzeteket s az egész emberiséget és ugyanitt bünteti a törvényeit megszegőket. Az ősi vallást tehát a túlvilágra készülés kikapcsolásával e földi életre kell átépíteni.

3. A Világegyetem istene legdrágább adománya minden földi ember részére az élet: az élő emberi test. Ez a „szellemnek is a temploma”. Az ember alapkötelessége tehát a legdrágább adománynak megbecsülése, egészségének, erejének kifejlesztése és az emberi kor legvégső határáig, a halálig, gondozása, fenntartása. A preventív orvosok és a testnevelők legyenek tehát e vallás első papjai, táltosai.

4. Az emberi testtel kapcsolatosan kötelesség az emberi test szellemének egészségét, erejét kifejleszteni és a halálig gondozni. Ennek keretében az erkölcsnek is, amely munkának mindenkor hittel, vallásossággal teljesnek kell lenni épp úgy, mint az ember minden más nemes életműködésének.

5. A szellem, az erkölcs fejlesztésében, gondozásában

tulajdonképpen bennfoglaltatik az emberi jóindulat, szeretet

élettörvényének fejlesztése, ápolása. Azonban csak az igazságos, nem pedig az öngyilkos természeti törvényellenes krisztusi szereteté.

6. Az emberi test, szellem, erkölcs, szeretet kifejlesztését,

gondozását intézményesen minden ember számára biztosítani

kell. Nekünk a nyugati agrárdemokráciák fokozatos, józan rendszerével kötelességünk honszerző őseink rendszeréhez kell visszatérni és minden magyar részére egészséget, erőt, kultúrát, erkölcsöt, szeretetet, munkát, megélhetést, hazát: boldogságot biztosítani.

7. Reformált ősi vallásunk szerint az egyéni, családi, társadalmi, állami élet minden megnyilatkozásában az Isten tisztelete kötelező. Ez őseink példája szerint naponkint napfelkeltekor és napnyugtakor kötelezően közösen a szabad természetben, a „szent látóhegyek” ormán gyakorlandó. Az új életberendezkedésben erre jutni fog elég idő.

8. A Világegyetem istene tisztelete mellett a magyar is, minden más nemzet is elsősorban a saját boldogsága nagy úttörőinek, prófétáinak, másodsorban az emberi boldogság, megváltás összes nagy úttörőinek, prófétáinak, Krisztusainak érdemszerinti kultusza rendszeresítessék, de a nagy filozófus, Drew szerint őrizkedni kell attól, hogy „állati szolgalelkűséggel és becstelen hízelgéssel istenné svindlizzünk” és a vallási kultusz központjába állítsunk közülük

bárkit is.

9. A zsidó mythos, a zsidó történelem helyett a magyar és turáni és minden más nemzete is a maga mythos-át, a maga történelmét tekintse szent könyvnek és a világtörténelem nagy összefüggéseit figyelembe véve vallási alapon keresse a jó jutalmát és a bűn büntetését azok eseményeiben is. Éppen úgy, mint a zsidó történelem cselekszi.

 Dr. Dajka azután reámutatott arra, hogy a biblia jóslatai szerint egy turáni nép fejezi be az emberiség megváltását. Ha Ázsiából titokzatos céllal a világ kultúrközpont Európa szívébe vezérelt magyarság intellektueljeinek a mai magyar tragédiát a maga valóságában megértő és szenvedő legjobbjai eljutnak a történelmi felelősség azon érzetéhez, amelyhez kötelesség lenne eljutniuk: meggyőződése szerint – a magyar nemzeti és hitbeli megújhodás, a „magyar feltámadás” biztosításán felül – a magyar lenne a Világegyetem istenének az emberi társadalom történetében a legáldottabb munkára hivatott népe.

 (Turáni Roham, 1935.VIII.7.)