Karsa Tamás : MEGFÉLEMLÍTÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁSBAN

Ha nemzetünk utolsó négy évszázadának a történetét tanulmányozva nem elégedünk meg az eredmények felszínes személetével, hanem mélyebbre hatolva a korok és főképpen a kormányzat szellemét igyekszünk minél jobban megéretni, akkor egy nagyon érdekes szempont bontakozik ki előttünk: a magyar nemzetre rátenyerelő idegen kormányzat céltudatosan törekedett a magyar nemzeti önérzetnek minél nagyobb fokú letörésére, a magyarság minél mélyebb megalázására.
Erről beszélve nem a szabadság-mozgalmak fegyveres leverésére gondolunk, hanem arra a felülről irányított és előre kitervelt szellemi ráhatásra, amely szerint minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel úgy állítják be sok ezer éves klasszikus múltú nemzetünket, mintha egy egész alacsonyrendű halászó-vadászó finn-ugor néptől származott volna és mintha minden szellemi kincsét a környező nemzetek jóindulatának köszönthetné.
Ezért üdvözölték a bécsi Habsburg udvari körökben oly nagy örömmel Sajnovics jezsuita csillagásznak a „DEMONSTRATIO”-ját (Demonstratio idioma hungarorum et lapponum iden esse – bebizonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok nyelve ugyanaz), mert a halzsíros atyafiság bizonyítása nagyon jól jött nekik a magyarsággal szemben. Igyekeztek is ezt az elméletet tovább fejleszteni; ezért adtak a vogulokhoz készülő Regulynak útlevelet Oroszországba, éppen az 1848-49-es szabadságharc leverése után, amikor útlevelet kapni, különösen Oroszországba, szinte lehetetlen volt; ezért segítették egyetemi tanszékhez Hunsdorfer-t (hunfalvi) és Budenz-et, stb., stb. mert ezek az emberek a Habsburgok magyar-gyalázó szolgálatába állottak.
Amikor a nyugati történészek Lenormant-al, föltárták a szumir időket és az ékírásos szövegek megfejtése és a nyelvtani alakzatok összehasonlítása alapján egyre világosabbá vált az, hogy az újonnan megismert ősi szumir nyelvhez a ma élő nyelvek közül a legközelebb van a magyar, egyszerre megszólalt egy széleskörű tiltakozás, amelyben Halévy bukaresti galiciáner volt a legfőbb hangadó, aki a zsidóság kiválasztottsági közhelyét féltette attól, hogy ha egy másik kultúrnép, a magyar, egy még sokkal régibb múltat mutat ki. Az akkori Magyar Tudományos Akadémia is tudománytalan kalandozásnak minősítette a szumir-magyar azonosság tételét, mert a Habsburgok nyomása alatt állott.
A két világháború közötti Horthy-korszakban, amikor pedig Magyarország a legfüggetlenebb volt. még mindig a Habsburgok korának a szellemi utórezgéseit lehetett érezni, mikor a pángermán Homan Bálint és a Rákóczi-gyalázó Schüttelheim-ből átvedlett Szekfű Gyula irányították a magyar történelemtudományt. Az akkori tudományos életünk pángermán érdekeket szolgált és dicső tudósaink a DRANG NACH OSTEN –nek voltak a szálláscsinálói.
A mai Magyarország tudományos élete pánszláv érdekeket szolgál. A kommunista párt és a politikai rendőrség terrorja az otthoni történészeknek és a nyelvészeknek csak a finn-ugor vonalat engedélyezi és a legszörnyűbb következményekkel számolhat az, aki csak egy millimétert is el mer térni annak szlávbarát vonalától. Vajon mi az oka annak, hogy a mai magyarországi tudósok csak akkor tárgyalhatnak a szumir összefüggésekről, ha valaki először elismeri a finn-ugor rokonságot, mint megdönthetetlen dogmát? Erre a kérdésre látatlanban is meg tudunk felelni: mert a sötét háttérben ott leselkedik a láthatatlan ököl, akik felé a jámbor tudósok már előre mosni akarják a kezüket. Ez emberileg megérthető. Természetesen, mint mindenütt, itt is vannak kivételek.
Zamarovszky tót egyetemi tanár „Kezdetben volt Sumir” című művének a magyar fordításából kihagyták szumir-magyar rokonságról szóló fejezetet, mert ezt a szláv érdek így kívánta. A nagyhangú finn-ugorosok közölhetnek bármilyen tudományos vagy tudománytalan eredményt, közléseiknek előttünk hitele nincs, mert mit várhatunk az olyan tudósoktól, akiket hátulról az inkvizítorok irányítanak. Pl. lásd a Népszava 1971. jan. 19-i számában Török Sándor: „Hozzászólás a sumir-magyar „rokonság” kérdéséhez című cikkében az alább írtakat találjuk: „ . . de bármilyen eredményre is jutnak tudósaink, az semmiképp sem fogja érinteni a magyar nyelv hovatartozásáról vallott eddigi nézeteinket . . .” Tehát ha az egész világ is bizonyítja a szumir-magyar nyelv azonosságát, Török Sándor és társaik szerint, a magyar nyelv „nekik” mégis finn-ugor marad.

(ANF, 1972.01.)