Magyar tetemrehívás

 Máté-Törék Gyula
 Magyar tetemrehívás

 Magyarok! Véreim!

 A nemzeti és faji eszme újjászületett korszakában, amikor minden nálunknál nagyobb és kisebb nemzet, még saját államisággal sem rendelkező nép is az ősi mondáiban szereplő személyneveket ölti fel, nekünk sem elegendő a puszta névmagyarosítás. Teljes és tökéletes magyarságra kell törekednünk. Családi nevünk mellett személyneveinket is ragyogó hitregevilágunkból, sokezeréves dicső történelmünkből kell merítenünk!

 Magyarjaim!

 Ősi magyar lelkem minden tüzével dörömbölök magyarságotok öntudatának kapuján! Tetemre hívom minden édesapa és édesanya lelkiismeretét, történelmi felelősségérzetét, kötelességtudatát, de minden igaz magyar lelkészt is, vallásfelekezeti különbség nélkül! Harcba kürtölöm összes nemzeti és vallási egyesületeinket is, hogy az égetően, sürgősen szükséges fajmagyarság és nemzetibb Magyarország kiépítéséhez, az ősmagyar személynevek felvételével és terjesztésével is járuljanak hozzá! Jól tudom, hogy ez még nem minden, de igenis egyike legfeltűnőbb, leggyönyörűbb gyöngyszemeinknek!

 Személyneveinkben is különböznünk kell minden más nemzettől! Édes gyermekünkként szeressük, ápoljuk ezeket! Ezzel is erősítsük nemzetünk létét, fennmaradását, önállóságát, függetlenségét, elpusztíthatatlanságát, örök életét!

 Ha kíméletlenül szemlét tartunk magyar mivoltunk felett, megállapíthatjuk, hogy eddigi és jelenlegi magyarságunk nem elegendő, erősen hajlunk idegen szokások majmolására. Ha eltökélt akaratunk a megerősödés, be kell ismernünk, hogy temérdek a mulasztásunk! A sok, túlságosan sok, a halálosan sok idegenség kivetkőztetett sajátos, őseredetű magyar egyéniségünkből, elködösítette tisztánlátásunkat, faji, szent önállóságunkat! Ezért minden magyar lelkébe kiáltom, rikoltom: vissza, vissza ősi magyarságunkhoz, örök életet adó természetes kútforrásunkhoz!

 Az élet legparányibb megnyilatkozásaiban is magyarok, csakis magyarok, kizárólagosan magyarok legyünk! Magyar vérem minden forró csöppjében, csontjaim velejében, minden idegrostomon át történelmi távolérzéssel érzem, hogy erre ma és a titokzatos jövőben milliószor jobban szükség lesz, mint valaha! Új, sokkal magyarabb életet kell teremtenünk és élnünk! Ez a
történelem kikerülhetetlen, kemény parancsa!

 A Nemzetért! A Hazáért! Önmagunkért!

 Lelkünkben sohasem loboghat elég magasan, áldozatosan
a honszerelem szent tüze!

 Mint roppant öntudatú magyart, mindig valami kimondhatatlan
nemzeti, sőt, történelmi büszkeség tölt Máté-Törék Gyula Magyar tetemrehívás el, hogy a gyönyörű, ősi magyar GYULA név birtokosa vagyok. Ez életemen át és egykoron, ha CSABA királyfi
seregébe kerülök fel, még kopjafámon is hirdeti magyar
mivoltomat!

 Nemzeti alapszabályunk: minden ezután születendő magyarnak, fiúnak és leánynak egyaránt, idegen nyelvekre lefordíthatatlan ősmagyar nevet kell adni! Jól jegyezzük meg, hogy a nemzet érdeke mindennél előbbre való!

 Így például, ha az apa VIKTOR, ún. családi hagyományból ne nevezzük az ivadékot is VIKTORNAK, mert ez a latin név nem lehet öntudatos magyar családban átörökítendő hagyomány! Nem és nem! A magyar szülőknek gyermekeik nevének kiválasztásánál is bizonyságot kell tenniük magyarságukról!

 Az előkelősködés, a szertelen utánzás szívet mardosó jelenségeinek vagyunk tanúi naponkint. Szépséges magyar női személyneveink vannak, melyeket nem ismernek, vagy nem akarnak használni! Mindjobban elharapódzik a magyar nők között, hogy már eredetileg idegen neveiket franciásítják, angolosítják, s így előkelőbbnek vélnek látszani! (Pl. Ceciliát Cecilenek(Szeszilnek), Ellynek, Annynek, Marynek írják és mondják magukat!) Ez aztán a legnagyobb nemzeti öntudatlanság!

 A mindig mindent jobban tudó felületeseknek, a nem mély, a sekély magyaroknak azt üzenem, igenis nem mindegy, hogy millió és millió magyar a nevében is magyar legyen-e vagy idegen? Ez nem lényegtelen külsőség! Ez nagyon is fontos lényeg! Mert magyar nevünk az életünk folyamán ezerszer és ezerszer megismétlődően látható és hallható nemzeti és faji bélyeg.

 Legyünk tudatában, hogy területeinknek már négy ízbeli, oly örvendetes megnagyobbodásával nem lesz úgy, mint régen volt, nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk! Nemzeti gondjaink nagymértékben megnövekedtek már eddig is és még erősebben megnövekednek az elkövetkező harcos években! Minden megnagyobbodással magyarabb magyarokká kell mélyülnünk és magasodnunk! Nagyobb, öntudatosabb, önmagunknak élőbb, saját magunkat felmutató magyarságot kell sugároznunk!

 A magyar névnek kimagaslóan fontos, sőt tüntető jelentősége van, ott ahol magyarok idegen népi csoportokkal vegyes területen laknak. Széchenyi szavaival mondom: „Inkább magyarként meghalok, mint másként élek!”

 Roppant harcos, hősies kiállást követelő korszak következik reánk! Éppen ezért legyünk mindenkor, mindenütt, mindenben példaadó magyarok! CSAKIS MAGYAROK!

 Forrás: ATILLA szépirodalmi és művészeti havi folyóirat

 1941. szeptember 1.