Véremben őrizőm, Napomban népem

 Szőke István Atilla

 Véremben őrizőm, Napomban népem

 Őseim csontján lüktet a vérem,

Szépapám botján rótt reménységem,

Földemnek korát régóta mérem,

Istenes-pogány léptemmel lépem.

 Törzsemnek fáján levelek égnek,

Gyökeres tájból vágynak az égnek,

Tollamnak hegyén regék szaladnak,

Balladás hittel számadást adnak.

 Dobomnak bőrén hang ölelése,

Százágú sípom eső verése,

Lelkemnek mélyén nagy küldetésem,

Álmom virágát tarsolyra vésem.

 Létezésemmel jelekre várok,

Áldásra szállok, értővé válok,

Érzem a tüzet, magamban érzem,

Múltam emlékén sarjad a vérem.

 Sarjadó vérem, őrizőm benne,

Mintha az élet nagy folyó lenne,

Tajtékhab lenne, hegynek emelne,

A hegyek ormán ősöknek lelke.

 Ősöknek lelke szólít magához,

Hajnali Napnak ébredést áldoz,

Ébredést áldoz ősbüszkeségem,

Ragyog a Napban szent, magyar népem.