IDÉZETEK (1971-73)

Az első világháborúban katona voltam a mozgósítás első napjától kezdve, a legutolsóig. Ezalatt gyakran volt dolgom Zelenika kikötőjében. (Cattaroi öböl, Dél-Dalmácia) Egyszer ott állott a rakparton egy magyar katona s egy osztrák tiszt valamit beszélt neki németül. A katona mondta:
- Főhadnagy úr, alássan jelentem, nem tudok németül.
A tiszt tovább beszélt. A katona újból:
- Főhadnagy úr, alássan jelentem, nem tudok németül.
A tiszt belátva, hogy hiába beszél, elment.
Mire a katona morogta:
- Az ám. Nem köllött volna a Babilon tornyát építeni, akkor mindenki magyarul beszélne!
Magyar Adorján.

*

Nyíró József írja a Kopjafák című munkájában, a XX-ik levélben: „Az öreg székely Szabandi kénytelen öngyilkosságot elkövetni, hogy a családnak az élelmiszere tavaszig kitartson s ne pusztuljanak el a télen.”Akárcsak az északi jégmezőkön az eszkimóknál az öregek, – hasonló helyzetben – kiülnek a hómezőre megfagyni, vagy a jegesmedvéknek magukat kiszolgáltatni.

*

Bizánci források szerint: hunok, ogurok, onogurok, utigurok, kutigurok, szabirok, avarok, turkok, bolgárok és kazárok, mindannyian egy nép . . ., míg a nyugati források szerint: a hunok, avarok, magyarok, kunok, besenyők és bolgárok szintén egy népcsaládba tartoznak . . . .

*

A kun embernek a ló színére több, mint 50 magyar szava van. A szarvasmarha tulajdonságaira nem kevesebb szintén, de kun szava egy sincs és soha nem is volt, mert mindig magyarul beszéltek.

*

Így igaz: . . Az embernél a nemesség meghatározója a lélek, s a lélek megnyilvánulásából állapíthatjuk meg az ember nemességét és adottságát. Ha a magyar, vagy egyéb turáni ember életmegnyilvánulását megfigyeljük, olyan adottságokkal találkozunk, amit más népeknél hiába keresünk. Pl. Atilláról, kit Isten ostorának nevez a krónika, mindinkább többet beszél a történelem; az a nagylelkűség, amivel Róma és még több nyugati városnak megkegyelmezett, holott azidőben ismert harci mód mellett sehol fel nem található. Hosszú időn át kígyót-békát kiabáltak rá, kegyetlenek, vandálnak és barbárnak nevezték. De ugyanakkor ki beszél pl. a germán vandálokról? , akikről még ma is, ha kegyetlenséget akarunk mondani, arra a legtalálóbb kifejezés a „vandalizmus”!
Itt nyilvánul meg egy nép nemessége és lelki adottsága.