Dr. Mácsay Lengyel Béla: A Kárpátmedence és népi története (1.)

A Föld életkorát Gerlin orosz tudós 5 milliárd, egy amerikai tudós 4 és fél, egy másik orosz tudós 3 és fél milliárd évre becsülte. Az ŐSMAGYÁK viszont már több mint 10 ezer évvel ezelőtt pontosan meghatározzák 1.955.869.055 évben. S tekintve, - hogy a mai tudomány a legpontosabb és legérzékenyebb műszerek segítségével, 10 % eltéréssel ugyanezt állapította meg, a Föld élettartamát illetően az ŐSMAGYÁK kiszámítását kell hivatalosan elfogadni, legalább is addig, amíg még pontosabb műszerrel mást meg nem állapítanak.

A Föld szárazföldi és vízi területekre történt kialakulását a tudósok eltérő véleményei összevetése alapján a Föld középkorát 225 millió évtől, 70 millió évig terjedő időszakára lehet tenni. Egyesek szerint? annak Triász (225-180 millió), vagy Jura (180-135 millió) korszakára, vagyis a „Földtani Középkorra”, amikor kialakultak a kontinensek nagy hegyekkel, az észak-amerikai „Sziklás”, a dél-amerikai „Andok”, az afrikai „Atlas” hegységek, valamint velük egy időben a „Japán szigetek” és Kelet-Ázsia hegyei, Európában pedig a Pireneusok és Balkán hegyei, míg az Alpok és a Kárpátok hegyrendszere csak a Harmadik korszakban jöttek létre, úgyhogy a Kárpátok hegykoszorújának a Nagy Alföld felé néző részein sokáig tűzhányó hegyek füstölögtek és gyűrődés révén alakult ki a kárpáti hegyrendszer belső vonulata, a Magyar Középhegység, a Bakony, a Vértes stb. hegyvidéke, míg az Alföld területe beltenger volt a Kr.e. 45-25.000-ig terjedő időkben, amely a egy folyamóriáson át összefüggésben volt a svájci tavaktól kezdődően a Duna folyam helyén elterült európai beltengerrel. Ugyancsak akkor jelentek meg: az első gerincesek (Reptiliák), a protosaurus, a növényevő legnagyobb élőlény, amelyek már nem voltak vízhez kötve, azaz amikor a Föld felszíne szárazfölddé és vízterületté alakult. És amikor: a geológusok egybehangzó véleménye szerint eben az időben (A MU katasztrófa előtti év tízezredben) nem volt külön Ázsia, Afrika és Európa, hanem csak egy nagy, hatalmas földrész, amelynek északi felében a Himaláya-Hindikus hegyvonulattól északra egy óriási kiterjedésű beltenger volt, amely befedte a Góbi sivatagot és a Tarim medencét, délebbre pedig a Tarr sivatagot, a Radsputánát és a Gangesz lapályt. Ez az óriási kiterjedésű ázsiai beltenger a Balkas és Bajkál tavon és a Léna folyón át összefüggésben volt a mai Északi Jeges-tenger helyén elterült óriás trópusi világtengerrel.
Mások szerint a Föld szárazföldi és vízterületté történt kialakulását a Föld Ókor, Devon (400-350 millió), vagy a Carbon (350-270 millió) korszakára is lehet tenni, mert ebben a korban már a növények kifejlődését is megállapították, nemcsak a Reptiliák őseinek az első ganoid halak kifejlődését.
A régészek csaknem egybehangzó véleménye szerint a Földtani Középkor ( Mezozoikum ) akkor fejeződött be, amikor a „HOLD-LUNA” belezuhant a Földbe és bekövetkezett a (Földtani Harmadkor, a Kenozoikum) kor, melynek jellemzői:
a Kárpátok és Alpok hegyláncának kialakulása, mellyel együtt járt az apály- és dagály-képződés a Föld felszínén. Ez úgy és azáltal jöhetett létre, hogy a „Keno Hold” 6 és fél földsugár távolságra jutott a Földhöz. De mivel kisebb volt a negyedkori HOLD-nál, ez a Hold gyorsan közelített a Földhöz és a nagy sebessége és vonzóereje következtében a Föld tengelye annyira elferdült, hogy a „hideg” behatolhatott a sarkokra, a légburok pedig sűrűbb lett az Egyenlítő körül s a sarkok felé közeledtekor pedig már jéggé változott, aminek következtében beállott a jégkor (Kr.e. 600.000 körül), a melegégövi területeken az Egyenlítő vidékein pedig a víz két nagy vízdombbá nőtt, éspedig Közép-Afrika és a Csendes Óceán területén, melyek hullám alakjában Észak-Dél irányban mozogtak.
Mindezen jelenségeknek a kihatása az lett, hogy földrengések keletkeztek, a Föld kérge feltört. Ez a geológiai állapot a Puránák és Védák szerint , Kr.e. 11.542-ig, azaz a MU katasztrófa beköszöntéséig tartott. Az éghajlat is megváltozott, tengerek változtak szárazfölddé és fordítva, hegyek emelkedte és torlódtak a magasba helyükről, mint pl. az Alpok a Pleisztocén korban (Kr.e. 1millió-600.00) pár száz mérföldre Észak felé tolódott, amit a tudósok azzal láttak beigazoltnak, hogy az eltolódási helyen 2440 m magasban barlangot találtak, emberi maradványokkal, ami azt jelenti, hogy e kor emberei barlanglakók voltak. Majd tűzhányók törtek ki, melyeknek kilövellt hamutömege és füstfelhői elfedték a Napot, ezáltal a Föld megváltoztatta Nap körüli pályáját s útja eltolódott a Naprendszerben. Ennek természetes következménye volt a levegő lehűlése, amit fokozott az, hogy a sarkon lerakódott óriási jégtömeg rázúdult Európa északi és középső részeire, ahol nagy kiterjedésű és vastagságú jégmezők keletkeztek s nagy hegyek tetején, melyek a hegyek oldalán lecsúszva a völgybe, elpusztították a lakosságot, s csupán a hegyek nyirkos barlangjaiba menekült emberek maradtak életben. A jégtömegeken kívül óriási mennyiségű jégkristályokat tartalmazó víztömegek is zúdultak a Földre, melyek a sarkok melegövi őserdőit, állat- és növényvilágát pillanatok alatt megsemmisítették. Ennek a nagyméretű pusztításnak bizonyítékai Szibéria északi területein és az Északi Jeges tenger szigetein talált erdők maradványai, valamint az ősállatok jégbefagyott, megtalált tetemei, mint pl. a mamut.
Ebben a jégkorszakban az ősi kultúra nyomtalanul eltűnt és a földrengésszerű zavarok, földgyüremlések, azaz a hegyek kiemelkedése, vagy süllyedése, a beltengerek keletkezése és eltűnése. Az özönvizek pusztításai alapvető kihatással voltak az emberi, állati és növényi életre. Ezek kihatásaként működésbe léptek a földalatti erők, melyek kettészakították a Kárpátok hegyláncát a Vaskapunál, miáltal a kárpáti beltenger eltűnt, a vize lefolyt a Fekete-tenger felé, de elárasztotta a területeket és mindent elpusztított, ami útjába akadt.
A kárpát-medencei beltenger eltűnése megmentette a cromagnoni ősember leszármazottait s még inkább a Kárpátok északi vonulatai, melyek felfogták a sarkokról déli irányba zúduló hó és jégtömegeket, melyek lepelként borították be Európa északi és középső területeit.
Ez volt a Kárpát-medence valószínű második átalakulása.
Az első átalakulás volt maga a kialakulása a Tercier korban, mert a kialakulás előtt is kellett ott valaminek lenni, semmiből ugyanis nem alakulhatott ki valami, annál inkább, mert a Föld ismert átalakulása a Mezozoikumban volt, amikor kialakultak a nagy kontinensek hegyei, Sziklás, Andok, Atlas és az elsüllyedt Lemuria földrész stb. Mert a Föld második átalakulása a Tercier korban, amikor kialakultak a beltengerek, valamint az Alpok és Kárpátok hegyei és az ázsiai, európai, indiai, iráni, földközi és amerikai beltengerek. A föld harmadik átalakulása az Újkorban – Antropozoikum-ban következett be, egyesek szerint Kr.e. 600.000 körül az Alluviumban, amit azonban több tudós cáfol, mert a negyedik átalakulás 11.542-ben következett be, amikor a MU elsüllyedt, majd 9.600 –7.274-ig az Európa és Amerika közt elterült ATLANTIS földrész. Kialakul a Góbi sivatag és a Tarim medence és eltűnik a kárpáti beltenger, mely után Kr.e. 10.000-ig hideg idő állott be.
Ezután csak az özönvizek pusztítottak: 4.000-ben Mezopotámiában, 3.774-ben Ázsiában, mikor a Góbi sivatag, Tarim és Kirgiz puszta lett, 2.357-ben a „bibliai özönvíz”, Szahara és Arábia sivatag lesz, Egyiptom pedig kiszárad.
A Mezozoikumban a Föld szárazföldi és vízi területté alakulásával nagy lehetőség nyílott az állat és növényvilág kifejlődésére, ugyanúgy a Tercier korban az állat- és növényvilág jelenléte lehetővé tette az ember kifejlődését, mert állati és növényi táplálék életlehetőséget biztosított.
Miként az állati élet a meleg vizekben, akként az emberi élet is először a meleg égöv alatt – Afrika, Amerika, Ázsia, Ausztrália – meleg vidékein fejlődött ki.
Az 1967. évi Vértesszőlősön (Bakony hegység) talált emberi csontok alapján az odasereglett 40-50 tudós a világ minden tájáról azt állapította meg, hogy ez volt a „cromagnoni ősember”. Erről az ásatási leletről és az odasereglett 40-50 tudós megállapításairól a magyar nyelvű Hídfő, 1967. ápr.1-i 25. számában így ír: „ . . A magyar archeológusok, akik minden marxista-leninista ideológia nélkül, tudományos alapon dolgoznak, újabb régészeti világszenzációval szolgáltak a tudománynak. Budapesttől 50 km-re, Vértesszőlősön, az egyik mészkő-bányában megtalálták az európai ősember egyik legrégibb települési helyét. Európában, Vértesszőlősön élt az első Homo erectus, vagyis a két lábon kiegyenesült ember. Hátrahagyott kőbaltáiról, háztartási tárgyaiból 8.000 darabot gyűjtöttek össze a magyar tudósok. Azóta Vértesszőlős az USA, Anglia, Francia- és Németország, Hollandia szakembereinek valóságos zarándokhelyévé vált. A vértesszőlősi ember kezdetleges fegyvereivel vadászott lovakra,szarvasokra, bölényekre, sőt orrszarvúra is, melyek 50.000 évvel ezelőtt szintén éltek Magyarország területén. A tudósok szerint ez volt a „cromagnoni ősember”, aki 50.000 év körül élt Magyarország területén, sőt tovább vándorolt a Neander-völgybe is . . .”
A világ tudósai azonban nemcsak azt állapították meg, hogy a vértesszőlősi csontok 50.000 éveses, hanem azt is, hogy ezek a csontok azonosak, illetve megegyeznek a heidelbergi ősember csontvázával is. Így kétségtelen az, hogy a vértesszőlősi cromagnoni ősember tovább vándorolt a Neander völgyébe.

folytatjuk

(ANF, 1981. január-február)