Kállay Ferencz

 Kállay Ferencz

 A pogány magyarok vallása (1861)

 3 § A pogány magyarok bálványairól (részlet)

 „ . . . a pogány világban a bálványozás mindenütt otthonos volt, maga Persia sem tudta magát attól mindenkor megóvni, tehát őseinkre abból semmi szégyen nem hárulhat, ha bevalljuk a tényeket, mint azok a nyelv és történet útján fejegyezvék. Cornides fő okerőssége frater Julianus szavain épül, ki a hátra maradt Volga földi magyarokról írja : „ pagani sunt, . . .” A keresztény barát itt csalatkozott, mert épen a perui, volga földi, s urali finn s tatár csapatok, kik közt a hátra maradtak felolvadtak, bálványok nélkül soha nem voltak: az észak európai s ázsiai schamanizmus egyenlő vonalú a kijött magyarokéval, mint a Vatháról, Janusról, Rasdiról megírt krónikai jegyzetek bizonyítják, tehát a hátra maradt magyarok sem voltak bálvány nélkül csak hogy azokat a térítő elől elrejtve tarták, mint ma is a még pogány hitűek szorgosan elrejtik azokat az orosz térítők elől. Más az, hogy maga Julián ellent mond magának, mert azt írja, hogy a hátra maradtak falukban s házakban laktak, ( . . . ) az ilyen állandó lakással bírókat pedig bestiának nem nevezhetni. A veronai baráton kívül Aeneas Sylvius emlékezik, ki szinte a hátra maradt magyarokkal társalkodott, ellenkező tudósítást is tett róluk a XV. században ( . . . ).