Somogyi Zoltán: Van-e Istennek kiválasztott népe?

Ha Istennek volna kiválasztott népe, eleve nem volna igazságos Isten. Minthogy egyetlen szülő sem igazságos, ha van neki kiválasztott gyermeke. Isten pedig igazságos, ahhoz kétség nem fér. Tehát kiválasztott nép nincs, az is biztos!

A kiválasztott nép meséje ott kezdődött, amikor az asszír királyisten ügynököket küldött Mózeshez, aki akkor már kimenekült Egyiptomból és az akabai-öböl környékén benősült a helybeli fekete törzsfőnökhöz. A törzsfőnök legidősebb lányát vette feleségül s mivel a törzsfőnöknek fiú gyermeke nem volt, ő lett a törzsfőnöki örökös. Tehát Mózes otthonra talált és meg volt elégedve a sorsával. Amikor az asszír királyisten ügynökei megjelentek nála, hallani sem akart semmiféle Egyiptomba való visszatérésről, hogy ő onnan az egyiptomi zsidókat kihozza, mivel néhány évvel azelőtt neki is menekülnie kellett Egyiptomból. De az asszír ügynököket nem lehetett csak úgy elküldeni a fenébe, mert az a terület is, ahol élt, az asszír királyisten fennhatósága alá tartozott és az öröklési ügyekbe is beleszólása volt. Mózes mégis megpróbált ellenállni minden rábeszélésnek, de az asszír ügynökök nem hagyták nyugodni, hanem mindenféle szép ígéretekkel , sőt trükkökkel is, mint az égő csipkebokor, mindent megpróbáltak, hogy meggyőzzék Mózest, mert nélküle tervük teljesen kivihetetlen lett volna. Egy olyan emberre volt szükségük, aki ismerős Egyiptomban, és ismeri az ottani zsidókat, hogy rá tudja őket beszélni az otthonuk elhagyására, stb. Ezért minden ígértek neki, hogy megnyerjék ügyüknek. Így hangzott el legelőször is az a mondás, hogy az egyiptomi zsidók az asszír királyisten választott népe és ezért annyira fontos azokat Egyiptomból kihozni. Aztán a hetekig tartó rábeszélésekre és fenyegetésekre Mózes kénytelen volt engedni és egyezkedni kezdett velük.
Mint tudjuk, az ügynökök Kánaánt ígérték neki és a zsidóknak, de Kánaán nem volt az asszíroké, erre azt ígérték, hogy az asszír királyisten segíteni fog a zsidóknak Kánaán elfoglalásában. S ne féljenek – azt mondta az asszír ügynök – az én istenem csak a háborúnak él. Itt, ha egy cseppet is gondolkodni tudunk, rögtön látható, hogy ők is csak egy földi istenről beszélnek! Mert, hogy is lehetne elképzelni, hogy a láthatatlan égi Isten csak a háborúnak él? Amikor abban az időben olyat még nem is ismertek. Láthatatlan égi isten még a zsidóknál is csak később lett ismeretes. S az is, hogy az én Istenem? Az égi láthatatlan Isten mindenki Istene, akkor hogyan mondhatta volna az én istenemnek? Csakis úgy, hogy ő az asszír királyistent értette alatta. Itt olyan világosan látható, hogy a választott nép az asszír királyisten választott népe és semmi más!
A bibliát az ősnépek nyelvén írták! Mózes egyiptomi születésű, az ő nyelve is csak egyiptomi lehetett. Ha ő egyáltalán írt vagy feljegyzéseket eszközölt és később abból írták meg az öt könyvét, akkor ezeket mind olyan nyelven írták, amit később le kellett fordítani először görögre, később görögből több különböző nyelvre! Ma is az a legnagyobb baj az ősi írások megfejtésével, hogy egyáltalán ismeretlen az idegen tudósok előtt az ősi nyelv, ami ragozó nyelv, ezért is csak a magyarul jól beszélő tudósok tudják azokat helyesen elolvasni. Na most: az első biblia fordítók nem is tudták mi az a magyar nyelv, nem hogy magyarul beszéltek volna. Innen jönnek a nagy tévedések, mert mindenütt, ahol egy földi királyistenről volt szó, azt ők az égi láthatatlan Isten ígéreteinek olvasták. Azonkívül papok eszközölték a fordításokat, akik Jézus, fiú Isten tanításain nevelkedtek és el se tudtak képzelni hamisságokat a szentírásban! S épen ezzel a naivságukkal hozták a vallásba a legnagyobb tévedéseket. Amikor pedig az egyház szent könyvvé nyilvánította, azon földi halandó változtatni nem tudott és ma sem tud. Pedig maguk a zsidó próféták is többször kihangsúlyozták, hogy a szövetség az asszír királyistennel történt. Például Dániel a káldeai király miniszterelnöke volt. Később az ő árulása révén a perzsák kardcsapás nélkül foglalták el Babilont, ahol ő megmaradt királyi tanácsosnak. Amidőn kérvényt írt Xerxes perzsa királyhoz a zsidók visszaszállítása ügyében a babiloni fogságból, azt írta a napnál világosabban, hogy ne féljen Xerxes, mert ez az újjászületett zsidóság nem fogja úgy elárulni, mint a mózesi zsidók elárulták annak idején az asszír királyt! T.i. azzal, hogy az önálló zsidó államot alapítottak, ahelyett, hogy őt szolgálták volna, mint asszír alattvalók, még Egyiptommal is szövetségre léptek egy időben. Ezért aztán az asszír király ki is űzte az izraeliták mind a tíz törzsét Médiába, Júdeát pedig nagy adók ellenében megkímélte egy ideig, de amikor az adókat sem fizették, azokat is kiűzte hazájukból. A városaikat és falvaikat is felégette, csak azok maradtak meg, akik elmenekültek vagy elbujdostak. Az asszír királyisten be is tartotta a szerződés azon pontját, „ha ezeket a pontokat nem tartjátok be, eltöröllek benneteket a föld színéről!” Amit meg is tett, mert évszázadokba került, mire Judea ismét maroknyi néppé alakult, akiket később Nabukadnetzár, Káldea királya vitetett a babiloni fogságba. Csodálatosképpen pont azok pusztították el, akik életre hívták őket. Mert a mai zsidóságnak kevés köze van a régi zsidósághoz. A mai zsidók jelentős százaléka Kazáriából származik, ahol jól tudjuk, a kazár nép zsidó vallásra térítéséből származnak, tehát vérségileg kazárok. S mégis az a fanatikus vallás, ahol nem számít a vérségi származás, csak a fanatikus vallás, amiért ölni képesek bármikor!
Ők azt vallják, hogy „szemet szemért, fogat fogért”, mit mi akkor, akik azt valljuk, hogy „ha megütik az egyik orcádat, tartsd oda a másikat is”? A második vatikáni zsinat is kinyilvánította, hogy nem Jézus a megváltó, hanem a kiválasztott nép. Most aztán a választott nép mindenek fölé helyezi magát. A judeo-kereszténység nem létező valami, mégis világszerte szajkózzák! Ma már jól ismerjük az ókor történelmét, jól tudjuk, hogy minden nép vallása várta a messiást. Biztos, hogy a láthatatlan égi Isten legelső kinyilatkozása volt az az ígérete, hogy elküldi a megváltót! A mezopotámiai templomok (Ziggurátok. Szerk.) hétemeletes épületek, minden emelet kisebb az alatta lévőnél. A hetedik emeleten már csak egy nagy szoba volt az egész, ahol egy ágy volt elhelyezve, ahova minden évben egyszer felvitték a város legszebb szűzlányát, hogy ott az Istentől fogamzzon és megszülje a megváltót!
Bizony sok-sok évezred eltelt, mire 1994 évvel ezelőtt megszületett a mi Urunk, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk Betlehemben, de galileai származású volt. Azt is tudjuk, hogy Galileát nem zsidók lakták, hanem amoriták, csak zsidó fennhatóság alatt volt abban az időben. Maguk a zsidók nem egyszer kijelentették, hogy Galileából sosem származott próféta! Ezzel is igazolva, hogy Galilea népe nem zsidó vérségileg. A galileaiaknak saját nyelvük volt, amely nyelven Krisztus utolsó szavait is mondta halála beteljesülése előtt. Tehát Jézus vérségileg nem volt zsidó származású!
Azt tanítják a hittan órákon, hogy az a nép, amely Jézust követte a pusztában és beszédeit hallgatta, ugyanaz volt, amely keresztre feszítette Nagypénteken. Micsoda hamisítás! Hisz Jézus több ezren hallgatták. A Hegyi Beszédnél még a számot is megemlítik a tanítványok, hogy több, mint 5000-en ettek a ettek a két kenyérből, stb. Krisztus elfogatásánál alig 15-20 személy volt jelen. Pilátus előtt tüntettek talán pár százan, mind jeruzsálemi zsidók. Talán egy sem az Őt hallgatókból! Akkor milyen tanítás ez az egyháztól? Az egyház azt is olyan könnyen elintézi, hogy az ősvallásúak mind pogányok voltak! Pedig nem egészen úgy van. Dr. Baráth professzor írja „A magyar népek őstörténete” című művében (Első Könyv 168-169. old.): „A sok magyar szó, ami vizsgálatunk során lépten-nyomon tömegesen elénk bukkant, csalhatatlan bizonyíték, hogy a vallást az ősmagyar népek találták ki, az ókori tudományos fogalmaiknak megfelelően, tehát ők azok, aki az emberi nemet ezzel a halhatatlanul nagy lelki tényezővel, a társadalom és állam tartóoszlopával megajándékozták. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy az általuk megfogalmazott hittételeket az elsőtől az utolsóig átvette a kereszténység, amelynek központi alakjaként azt a Jézust tiszteljük, aki tanuló éveit éppen Egyiptomban, a magyar népek legszebb keleti országában töltötte és akire úgy emlékeznek, mint MATAR-IOS-ra: magyar jósra. Az összefüggések szédítő látványt tárnak elénk: kiderül, hogy a kereszténység az ókori pogány magyar világ egyenes folytatása, minden lényegében a magyar szellem világraszóló alkotása.” Mert igen, egyistenhívők voltak, tehát nagyon nagy tévedés, hogy csak a zsidók voltak egyistenhitűek. (A zsidóknak családi isteneik voltak, tehát nem voltak egyistenhívők. A református pap talán még a mai napig is az istentisztelet végén ekképp osztja az áldást: „Áldjon meg Ábrahámnak, Jákobnak, Izsáknak istene”. A szerk.) Krisztus Isten nagyon jól tudta, hogy ha vallást akar alapítani, akkor azt az életével kell megpecsételni. Ezért született a zsidók közé, mert jól tudta, hogy a zsidó vallás fanatizmusa az egyedüli, amely ölni tud érte, mert egyetlen más nép nem ölte volna meg azt, aki csak tiszta szeretetet, békét, igazságot tanító lény volt.
Tehát a keresztény vallás százszor inkább az ősi vallásokra van alapítva, mint a zsidó „szemet szemért, fogat fogért” vallásra! Pál apostolnak köszönhetjük a nagy félrevezetéseket, mert ő helyezte Krisztus vallását a zsidó ótestamentumra. A zsidó Pál apostol volt Krisztus legnagyobb üldözője. Krisztust életében soha nem látta. Valami csoda folytán lett Krisztus hívő. Ő volt, aki a régi zsidó próféták jövendöléseit Jézusra értelmezte, pedig azok nem Jézusról beszélnek. Például az a jövendölés, hogy Izrael leánya szamárháton fog bevonulni Jeruzsálembe. Már csak azért sem értelmezhető Krisztusra, mert ő férfi volt és nem lány, és – mint fentebb említettem, vérségileg zsidó sem volt. A régi zsidó próféták mindég az asszír hűségről tárgyaltak, a Mózes által az asszír ügynökökkel kötött hűbéri szerződés betartására figyelmezették a zsidókat. Minden jövendölésükben egy nagy zsidó felszabadításról álmodtak. Soha semmi közük nem volt Jézushoz, az égi Isten egyszülött fiához, aki meg is mondta nekik, hogy „Az én országom nem e világból való!” Azt is mondotta a zsidóknak, hogy „Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a saját szájából szól, mert hazugság és hazugság atyja.” (János Ev. 8. rész, 44, vers.) Az angol fordításban helyesebben nem emberölőnek, hanem gyilkosnak mondja.
S a mi keresztény egyházunk minden vasárnap felolvas az ótestamentumból, s még ma is választott népnek titulálja a zsidóságot, annak ellenére, hogy megölték Krisztust, tanítását el nem fogadják, s még ma is várják a Messiást. Még ha lett volna is Isten választott népe – ami ki van zárva – már akkor is eldobta volna magától azt. Hogy képzelik az egyházak ezt a lehetetlenséget tovább és tovább folytatni? Elmúlt már az idő, amikor az eretnekeket tízezrével akasztották fel, mert megtagadták az ótestamentum elfogadását. Ha a római pápának sem jut eszébe ezeken gondolkodni, akkor a papaság kötelessége lenne erre figyelmeztetni. Régi közmondás, de arany igazság, hogy még mindig jobb későn, mint soha.
Akinek volt szerencséje elolvasni Mónus Áron könyvét: Összeesküvés, A Nietzschei Birodalom – amely könyvet a nagy magyar demokráciában azonnal elkoboztak – világosan láthatja, hogy a szabadkőműves zsidóság kartávolságnyira van a nyílt világuralom átvételétől. Akkor aztán igazán lesz választott nép és azt főképpen köszönhetik a keresztény egyházaknak, akik még ma is hirdetik a kiválasztottságukat. Nem kell hadat üzenni, nem kell ebből háborút csinálni, egyszerűen össze kell hívni a harmadik vatikáni zsinatot és kihirdetni a tévedéseket, hogy Isten végtelen igazságos és sosem volt kiválasztott népe! Az ótestamentumot elválasztani az újtestamentumtól, mint ahogyan sok helyen ma már találhatók, mint külön könyvek.

(ANF, 1994. 3-4.)