Baráthosi Balogh Benedek

 Baráthosi Balogh Benedek

 Baráthosi Balogh Benedek talán az egyik legsikeresebb magyar

néprajzi gyűjtő volt. Távoli, Európa számára szinte ismeretlen

helyekre utazott éveken át újra és újra, nem ritkán saját erőből

számtalan nélkülözés közepette.

 Élénken foglalkoztatta a magyarok őstörténete, ezért autodidakta

módon képezte magát. Úgy gondolta, hogy a legnagyobb hiány

az összehasonlító adatok szempontjából a kelet-ázsiai térségben

lakó és elsősorban a mandzsu-tunguz nyelveket beszélő népekre vonatkozóan tapasztalható.

 Baráthosi Balogh 1904-től 1914-ig négy jelentősebb utat tett ebben

a térségben, egyet pedig európai és ázsiai uráli népeknél:

• 1904-ben Japánban járt.

• 1908-ban és 1909-ben az Amur vidékén gyűjtött elsősorban az

olcsák és a goldok (nanajok) között.

• 1911-ben Oroszországban és Szibériában kutatott a zürjéneknél

és a szamojédoknál.

• 1914-ben először Japánba utazott az ajnuk közé, majd az Amur

vidékére látogatott korábbi gyűjtéseinek kiegészítésére.

 Kutatóútjai során több ezer tárgyat sikerült összegyűjtenie, ezenkívül nyelvi feljegyzéseket, rajzokat és fényképeket készített az

ott élő népek életmódjáról, eszközeiről.

 A gyűjtött tárgyak, kéziratok és fényképek egy jelentős része a

budapesti Néprajzi Múzeumba került, egy másik része külföldi

múzeumokba (így például a hamburgi néprajzi múzeumba), egy

harmadik része pedig elveszett az első világháború idején. Az

ajnuktól gyűjtött tárgyegyüttes budapesti része nagyságában és

színvonalában az európai gyűjteményekkel összevetve az első tíz között szerepel, az Amur-vidéki az elsők közé tartozik. Összesen ez körülbelül 1400 tárgyat jelent, ebből 327 az ajnuktól származik.

 Baráthosi Balogh Benedek legfőbb érdeme a nagyon jó minőségű

tárgy-, fotó- és rajzgyűjtemény, jelentősebb tudományos igényű

feldolgozás azonban sajnos nemigen született belőle.