Beköszöntő

Takaró Mihály egyik előadását volt alkalmam az interneten meghallgatni, melyben Horthy Miklós kormányzó életét mutatta be és kitért a családi gyökerek ismertetése után a történelmi kor és az ő megválasztásának történetére. Magyarország helyzete a háború végén különleges volt, mivel a békekötés bejelentésekor országunk területén egyetlen idegen katona nem volt, rendben felfegyverzett hadseregünk külföldön, egy álló háborúban, állomásozott. De ugyanez volt a helyzet a német-francia hadszíntéren is. A háborúba belefáradt nemzetek keresték a kiutat. A békekötés után ezeket a csapatokat Károlyiék hazahozták és leszerelték. Itt állt a nemzet kiszolgáltatva a hadsereggel rendelkező környező államok területéhes igényeinek. Még ebben a kritikus korszakban is Károlyinak hatalomba kerülése utáni első napon legfontosabb dolga az volt, hogy egy különítménnyel otthonában lelövesse Tisza Istvánt.
Beszélt arról a sötét korszakról, ami Károlyi hatalomátadása után (1919) következett be és az abból kivezető útról, amiben Horthynak fontos, majd egyre inkább döntő szerepe volt.
Ebben a döntő pillanatban a nemzet életben maradásáért tenni akarók összefogtak és egy nemzeti hadsereg felállításával, vagyis a nemzet élni akarásának és tett-erejének felmutatásával sikerült a nemzetet kimozdítani ebből a mélypontból. Ennek élére, vezetésére kérték fel Horthyt. Ez a nemzeti önrendelkezés folytatódott, teljesedett ki akkor is, amikor a trianoni békeparancs után beállott bénultságból az országot emelkedő pályára állították. A magyarság életereje, tenni akarása itt mutatkozott meg igazán.
Sok hasznos intézkedés történt, aminek eredménye az ipari gazdaság, oktatás, egészségügy, stb. megerősödése lett. Ezt a folyamatot kellett volna tovább folytatni azzal, hogy az ország megmaradásának zálogát jelentő parasztsággal, sorsának jobbra fordításával is foglalkozzanak. Azért azt tudni illett volna már akkor is, hogy mi ma magyarul beszélünk, és még vannak nemzeti hagyományaink, nemzeti kultúránk, az a magyar parasztságnak köszönhető. Ők őrizték meg mindezeket akkor is, amikor Pesten már alig lehetett magyar szót hallani! Róluk elfeledkezett Horthy kormányzata is. Ezt a kérdést nem lehetett a vitézi rendnek osztott telkekkel és földekkel megoldani. Ez a kérdésnek nem országos méretű megoldása volt, hanem fontos, de inkább csak gesztus értékű.
Egy cikk 1981-ből, egy kanadai magyar lapból:
„Az 1920-as földreform Európa legmaradibb földreformja volt. 940.000 hold földet 410.000 egyén között osztott fel és maradt 1241 ezer holdon felüli nagybirtok, 4,8 millió hold terjedelemben. 1935-ben a nagybirtokosok és nagytőkések a lakosság 0,6 %-át adták, és ezek az ország jövedelmének 20 %-át élvezik. 30.000 személy 50.000-től 60 millió pengő bevallott vagyona után adózik.”
Az előadásban nagy fontosságot tulajdonított annak a ténynek, hogy Horthy hosszú kormányzósági ideje alatt nem gyarapította földbirtokait, ami összehasonlítva a mai politikai vezetőkkel, lehet kedvező megítélésű is. Azért az akkori viszonyokat figyelembe véve megtehetjük azt a megjegyzést is: . . . de nem is csökkentette! Ismert volt a parasztság részéről feszítő igény a földek szétosztására. Ebben tett tétova lépéseket a katolikus alsópapság által szervezett KALOT mozgalom is, de a főpapság ezt csirájában elfojtotta. A probléma tehát ismert volt. Ebben nem állt Horthy a nemzet oldalán, így a bebetonozott rendi állapotok fennmaradtak. Ő, mint földbirtokos, nem tudta - korlátain túllépve - felismerni, hogy mi módon lehetne a parasztság nemzet-fenntartó erejét, ezáltal az ország felemelkedését ezen a téren is, a parasztság földhöz juttatásával előmozdítani. Példát mutathatott volna, de nem tette. Ez nagyon sokat von le kétségtelen érdemeiből. Ha ezt megtette volna, nem sikerült volna a németeknek olyan könnyen félreállítani őt, hanem a nemzet egy emberként állt volna mellé.
I. István korában történt a feudális rend kialakítása. Ekkor a szabad magyar harcosokat sikerült, a magyar emberben évszázadok alatt a törzsi vezetői felé kialakult hűségét, bizalmát kihasználva nincstelen jobbágy sorba juttatni. Ez a helyzet szinte változatlanul állott fenn a Habsburg korszak végéig, vagyis Horthy kormányzóságáig.
A parasztságnak ezt a föld iránti igényét ismerték fel a kommunisták, akik aztán földet osztottak. Igaz, hogy utána vissza is vették, de ez már egy másik történet.

Szigeti Gábor