Barczikay Klára: Trianoni Évfordulóra

Ti nagyhatalmak, kik hivatva vagytok
Dönteni nemzetek sorsa felett,
Ti vezetők a húszas Trianonban
Halljátok jajunk földben, föld felett!

Ne legyen nyugtotok haló porotokban,
Sírotok virága millió szenvedés,
Kik gazul tiportatok az igazságba,
Sírotok ne lepje soha feledés!

Ti, kik bársony székben, meleg szobában,
Az igazság nevében aljas, gazul,
Könnyet fakasztok egy boldog hazában,
S egy népet dobtatok oda rabul!

Elvettétek, mi mienk ős idők óta,
Árpád is haza ment, ő sem rabolta!
Mintha anyának vennétek lábát, kezét,
Hogy védeni se tudja árva gyermekét.

De még hisszük, hogy van Isten az égben,
Hisszük, hogy vagyunk, hiszünk a létben,
Életünk célja legyen küzdés Hazánkért,
Istentők kapott Nagymagyarországért!

Gyermekeink szívják az anyatejjel
Fájdalmunkat, az legyen nekik a táp,
És erő, tűz az örök kemény harcra,
Hogy miénk legyen újra gyönyörű hazánk.

(ANF, 1994. 5-6.)