A Nap Fiai 1973. 3. rész

Emlékezzünk . . . II. Rákóczi Ferenc 1717. október 28-án érkezett Drinápolyba. A török szultán olyan kitüntéssel fogadja, amilyenre addig keresztény fejedelem esetében – az akkori tudósítás szerint – a török történelemben még nem volt példa. – Majd 1719. árpilis 24-én bevonulnak a bujdosók Rodostóba. A szultán külön fermánban örökjogon egy utcát és nagykiterjedésű birtokot adományozott a magyaroknak. A Portától havi 1500 piaszter segítséget kapott a rodostói udvar. Rákóczi törökországi tartózkodása alatt a török kormánynak, sőt más hatalmaknak adott tanácsaival gyakran döntő módon folyt bele a keleteurópai helyzet alakulásába. Az első török nyomdát is Rákóczi tanácsára létesítik.

*
Amit nekünk írnak: . . . 1967-ben a Kossuth Kiadó Nemzetközi Almanach címen ismertető szándékkal könyvet adott ki, aminek ködösítő igyekezete már sokszor fejembe kergette a vért. Főleg a Magyarországgal foglalkozó része az, aminek hazug voltát ismertetnünk kell a fiatalabb nemzedékkel. Ritkán sikerült annyi hazugságot összehordani néhány sorban és nyakon önteni a tárgyilagosság mártásával. A „Történelmi mérföldkövek” néhány sorában szó szerint a következő olvasható: „A trianoni békeszerződésben Magyarország lemond az eddig elnyomott nemzetiségektől lakott országrészekről: Szlovákia és Káprát-Ukrajna Csehszlovákiához, Erdély és a Bánát keleti része Romániához, Bácska és a Bánát nyugati része Jugoszláviához, Nyugat-Magyarország Ausztriához, Fiume Olaszországhoz kerül.”
A „lemond” szóhoz csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy még a győztes hatalmak, némi tisztességgel rendelkező államférfiait is meghatotta gróf Apponyi Albert tiltakozó beszéde, pl. Wilson amerikai elnök nem írta alá a Trianon-i békeszerződést, hanem a magyarokkal külön békét kötött! Azonkívül gyermekkorom emlékei között élénken élnek azok a kis táblácskák, melyek szinte minden magyar ajtaján ott függtek: „Maradhat ez így? Nem! Nem! Soha!” Tehát így nézett ki a „lemondás”!
A másik történelmi hazugság: a Csonka-ország tele volt az „elnyomott nemzetiségek” országrészeiből menekült magyarokkal és tízezrével találunk az Egyesült Álamokban is „megszállt területről” menekülteket. S emellett ma is több millió magyar él azokon a területeken, vállalva a belső hontalanság keserveit!
Szeretném megkérdezni Dr. Radó Sándor urat: Kossuth díjas egyetemi tanári minősítésével hogyan egyeztethető össze ennyi tévedés? Vagy talán éppen ezért kapta a kitüntetéseit?

Pintér Anna