vt. Vattay Ferenc : TRIANON 1920. június 4.

A Párizs környéki Trianon palotában aláírt okmány, a szerződésnek nevezett, Magyarországra erőszakkal rákényszerített békefeltételek azóta is a magyar külpolitika kulcsa. Hiába karták elhallgatni a Rákosi éra politikusai, nem lehet a tényeket meg nem történtté tenni és fejünket strucc-madár módjára a homokba dugni. De nem csak Magyarország, hanem egész Európa történetét a Párizs-környéki békék mérgezték meg. A második világháború kitörése, a szovjet hatalmi szféra kiterjesztése, az Európában fennálló feszültségek, a volt Jugoszláviában dúló polgárháború, Csehszlovákia kettészakadása, mind 1920-ra megy vissza. Ezért nem szabad felejtenünk és fel kell idéznünk az akkori eseményeket, annak okait és következményeit.
Magyarország és az Osztrák-magyar Monarchia egy több száz éves fejlődésnek volt az eredménye. Úgy látszott, hogy az 1867-ben létrejött Kiegyezés Magyarország, Horvátország és az uralkodó ház között lesz az a keret, amely a Kárpát-medence békéjét és fejlődését hosszú időre biztosítani tudja.
Azonban külső és belső ellenségeink már jóval az első világháború előtt megkezdték aknamunkájukat. Maga a trónörökös, Ferenc Ferdinánd magyar-ellenes és szláv-barát volt, amit nem is titkolt. Ha Magyarországon utazott át, vasúti kocsijának a függönyeit leeresztették, hogy nem is lásson ki. Bevallott célja a Monarchia dualisztikus (magyar, német) struktúráját trialisztikusra (magyar, német, szláv) változtatni. Magánbeszélgetéseiben Erdélyt a románoknak ígérte.
Magyarországon számos politikai pert indítottak nemzetiségi izgatás miatt, de ezek ellaposodtak, a magyar-ellenes izgatás tovább folyt. Egy példa: édesapám Kárpátalján volt csendőr szakasz-parancsnok. Jelentette a pópák izgató beszédeit, de jelentéseit nem vették figyelembe. Tisza István miniszterelnök többször tárgyalt a nemzetiségek vezetőivel, de reménytelenül. Külföldön Setan Watson és Bjönsterne Björson írták alá magyar-ellenes cikkeiket, amire magyar részről nem volt megfelelő válasz. Sajnos, az akkori magyar vezetőség nem látta be a sajtó, a propaganda jelentőségét. Ez a mai napig is így van.
Annál jobban látta ezt Masaryk és köre, akik propagandával, a kiépített összeköttetéseik révén egy új országot, Csehszlovákiát hozták létre Magyarország kárára. 1914-re Európa már puskaporos hordóhoz hasonított, csak a gyújtás hiányzott. Ez történt meg Szarajevóban, június 28-án. A történelem paradoxona, hogy Ferenc Ferdinándot és cseh hitvesét szerb golyó ölte meg. Más szóval, a szláv barátságáról híres férfi életét szláv fegyver oltotta ki. Ez volt az a szikra, amelyik lángba borította a világot.
Magyarország nemzeti kisebbségei lojálisan harcolták végig a háborút. Egyedül a csehek vallottak színt, az oroszokhoz való tömeges szökésükkel, ahol cseh légiót szerveztek. Az egyik cseh ezredet emiatt szégyenletesen feloszlatta a K.u.K. hadvezetőség.
A cseh Nemzeti Tanács Washingtonban, Londonban és Párizsban lázas tevékenységet folytatott, amire magyar részről nem lehetett válasz, mert nem volt megfelelő szervezet az amerikai magyarok körében.
1917-ben Clemanceau francia miniszterelnök hivatalosan elismerte hadviselő félnek és szövetségesnek a Cseh-Szlovák Nemzeti Tanácsot. Tehát a csehek képezték a lándzsa hegyét, ami az Osztrák-Magyar Monarchia szívének volt irányítva. A többi nemzetiség csak akkor csatlakozott a magyar-ellenes irányzathoz, amikor a háborús helyzet számukra kedvezőre fordult, illetve a Monarchia szétesése nemzeti törekvéseikre kedvező volt. De még így is sokan bizonytalanok voltak a jövőt illetően, nem tudták, hogy hová húzzanak, jobb lesz-e nekik saját hazájukban?
Wilson amerikai elnök a nép önrendelkezési jogát tűzte zászlajára. Ez nagyon szép, tetszetős eszme volt és az Entente hatalmak számára jól jött, mert tartalmat adott a háborús erőkifejtésüknek.
Ezzel párhuzamosan Magyarországon nőtt a pesszimizmus, az elégedetlenség, ami táptalaja volt a kommunista ügynökök tevékenységének. A Károlyi Mihály gróf által létrehozott Nemzeti Tanács a katonákat az engedelmesség megtagadására bíztatta. Ebben a kritikus helyzetben csak egy erőskezű vezetés érhetett volna el sikert és menthette volna meg Magyarországot. Sajnos, a király. IV. Károly nem volt a tettek embere és Károlyi Mihályt miniszterelnökké nevezte ki és feloldotta hűségesküje alól. Ezzel megindult az úgynevezett „őszi rózsás forradalom”. Mindjárt az első napokban meggyilkolták Tisza Istvánt, aki erélyénél fogva hivatott lett volna az ország hajóját révbe vinni. A Károlyi kormány kikiáltotta a köztársaságot és a hazatérő katonákat leszereltette, a honvédelmi miniszter pedig kijelentette, hogy „nem akarok katonát látni”. A Magyarországot megillető hadianyagot átengedték az osztrákoknak, így Magyarország teljesen védtelenné vált.
1919 elején Párizsban összeült a békét tárgyaló bizottság. Ezen csak a szövetséges nagyhatalmak és csatlósaik vettek részt. A legyőzött országoknak nem volt képviseletük. Oroszország sem vett részt ezen, mert különbékét kötött Brest-Litovszkban. Románia is különbékét kötött, de sikerült a nagyhatalmak kegyeibe férkőznie és elfogadták hadviselő félnek.
Magyarország számára a páduai fegyverszünet jelentette a háború végét. Ez Magyarország határait nem érintette. Sajnos, Károlyi nem ehhez ragaszkodott, hanem a balkáni francia főparancsnokhoz fordult, aki a szerb megszállást Szegedig tolta előre. A csehek és románok is megkezdték előnyomulásukat a védtelen ország ellen. Mikor Károlyi megtudta, hogy a béke-konferencia magyar területeket akar elajándékozni, lemondott.
A hatalmat átadta a szocialista-kommunista koalíciónak, ezek kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A hevenyében megalakított „Vörös Hadsereg” visszaűzte a benyomuló cseheket, de a román hadsereg támadását nem tudta megállítani a lőszer és hadianyag hiánya miatt. A román hadsereg Budapestet is elfoglalta és csak a nagyhatalmak nyomására vonult vissza, egy kifosztott országot hagyva maga után.
A francia megszállás alatt álló Szegeden megalakult a magyar Nemzeti Hadsereg és az 1919 novemberében bevonult Budapestre.
Közben ellenségeink a kommunista veszélyt kiaknázva a nagyhatalmaknál, ügyesen kihasználva a vezető politikusok nagyfokú tudatlanságát és hamis adataikkal sokkal többet értek el, mint amit legmerészebb álmaikban reméltek.
Hogy egy példát mondjak: Sátoraljaújhelynél folyó Ronyva patakot hajózható folyónak állították be. Gyermekkoromban sokat fürödtem a 4-5 m széles patakban és átmentünk Csehszlovákiába, a túlsó partra.
Az 1920-ban megalakult Nemzetgyűlés legszomorúbb feladata volt, a Trianon palotában hozott határozatok aláírása. Az ország a legnagyobb nyomorban volt, közel az éhínséghez, amit a győztesek határzára okozott.
Ellenjavaslatot nem lehetett tenni, csak feltétel nélkül aláírni.
Így veszett el Magyarország kétharmad része.
A Nemzetgyűlés csak tiltakozásának kifejezésével fogadta el az 1920. június 4-én aláírt békét.
A világtörténelemben egyedül álló eset, hogy egy országnak egyetlen méternyi régi határa sem maradt. Népszavazást egyedül Sopronban tartottak olasz javaslatra. Mivel ennek eredménye kedvező volt Magyarországra nézve, több népszavazás nem volt. A trianoni béke revízióját a cseh, szerb és román szövetség megakadályozta. Remélték, hogy Magyarország összeomlik. Ebben tévedtek. Felnőtt egy új nemzedék, akiket „Trianoni Nemzedéknek” nevezhetnénk. Ezeket mély hazaszeretet vezette és csak úgy tudták elképzelni a magyar jövőt, hogy a Hazát ért igazságtalanság jóvátételt kapjon akár békés úton, akár fegyveresen.
A hivatalos politika csak a békés revíziót vette figyelembe. Itt meg kell emlékeznünk lord Rothermel sajtóháborújáról a trianoni béke felülvizsgálata céljából. A „Justice for Hungary” repülőgép óceán-repülése, amely több világrekordot döntött meg, szintén a célt szolgálta, hogy a világ közvéleményét a magyar kérdés felé fordítsa.
A magyar külpolitikát a Trianonnal való szembefordulás határozta meg. A lakosság is megkülönböztetést tett a „trianoni hatalmak” és a többi ország közt. Főleg a francia politikusok, élén Clemanceau-val álltak a magyar nép szemében a leggyűlöltebb színben. Nem lehetett megérteni, hogy Franciaország, amely 1871-ben elvesztette Elzászt és csak a magyar Nemzetgyűléstől kapott megértő támogatást, mégis ő volt a magyar nemzet tragédiájának okozója.
A második világháború előestéjén a müncheni konferencián a franciák és az angolok a magyar-csehszlovák kérdésben érdektelenségüket fejezték ki és azt Németország és Olaszország hatáskörébe utalták. Így jött létre az első és második bécsi döntés Szlovákia, Románia és Magyarország közt. Érthető ezek után, hogy nálunk Németország és Olaszország több szimpátiával rendelkezett. mint Franciaország és Anglia, akik Trianonért felelősök voltak.
Ez adta meg a magyar politika alapállását.
Sajnos, el kell ismernünk, hogy 1941-ben Kassa bombázásával kapcsolatban a magyar kormány könnyelműen járt el, mert nem volt alapos kivizsgálás. A támadó gépek hovatartozását nem lehetett megállapítani, de mivel azok délkeleti irányból jöttek és újra arrafelé vonultak vissza, nem lehettek oroszok, mert ott Románia van. Általános meggyőződés, hogy ezt a provokációt német biztatásra románok hajtották végre. Nekik volt érdekük, hogy a magyar is vérezzen. Tehát itt is Trianon árnyékát találjuk. Következménye egy újabb és kegyetlenebb Trianon volt.
És a magyar nép és kormány tanult-e a múltból?
Trianon haszonélvezői ma is rengeteget áldoznak az ő érdekeik szerinti tájékoztatásra. A külföldi egyetemek és könyvtárak tele vannak szlovák, román, szerb stb. könyvekkel, melyeknek célja a külföld félre-tájékoztatása.
Egy pár konkrét adat: A Georama című folytatólagos kiadvány a Magyarországról szóló résznek azt a címet adta: Egy síkság története. Csak Csonkamagyarországról és annak történelméről beszélt, mintha mindig így lett volna. Megkérdeztem a kiadót, hogy honnan kapták a szöveget? Feletet: a Magyar Népköztársaság követségétől.
Az utóbbi években, már a választások után egy argentin TV csoport indult Kelet-Európába. Elmentek az új magyar Nagykövetségre előzetes tájékozódás céljából. A beszélgetésből kitűnt, hogy Magyarország valaha nagyobb volt, nem tudtak Trianonról. Mondták, hogy erről semmiféle adatot se kaptak. Ez is a magyar-ellenes „dezinformáció” és a magyar kormány passzivitásának az eredménye.
A külföld felé irányuló magyar felvilágosító irodalom mind magán kezdeményezés. Példa Sisa István angol nyelvű munkája, a „Spirit of Hungary”. Hivatalos részről tudomásom szerint csak Erdély története jelent meg idegen nyelveken.
Sisa István és több társa felajánlotta az új magyar kormánynak segítségét egy magyar tájékoztató szolgálat megszervezésére. A volt külügyminiszter és államtitkára nem foglalkozott a kérdéssel.
Szeretném tudni, hogy a jövő magyar kormány több megértést mutat e téren és végre lesz magyar információs szolgálat, mert a magyar kérdés megnyugtató megoldás nélkül, ami magába kell foglalja Trianon felülvizsgálatát, igazi béke nem lehet Európában.

(ANF, 1994. 5-6.)