Örök, égő lélektűzzel...

Szőke István Atilla

Örök, égő lélektűzzel...

Metsző szél fútt fönn a hegyen,
fehér darát csapkodott,
a dermesztő valóságban
tizenöten álltunk ott.
Az ősöknek tornya körül
vicsorgott a fagyos tél,
bort loccsantottunk a földre:
„Régi hitünk mindig él”!
Atilla, Árpád és Koppány
íme, közénk érkezett,
a torony, mint ősi oltár
állt, sohasem vétkezett.
Bűne nem volt soha semmi:
„Sumír, szkíta, hun, magyar!”
Csak az bánthatja e sort, ’ki
e népnek rosszat akar.
Mert e torony azért épült,
hogy óvja a múlt szavát,
eleinknek jó emlékét,
hagyományunk igazát.
Tizenöten emlékeztünk
a pogány torony mellett,
örök, égő lélektüze
mentse meg e nemzetet!

2010. Álom havának 26. napján