Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK

Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként, bajba ölten,
Vándor bölcső-temetőben,
És mégis élünk.

Dobra vernek minden vágyat,
Árverezés a vasárnap,
Nászunkra is gyászhír támad,
Üresek a gyermek-ágyak,
És mégis élünk.

Fogaskerék, futószalag,
Egyik elment, másik maradt,
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad,
Zokognak a kövek, szavak,
És mégis élünk.

Hogyha sírunk, kiröhögnek,
Hogyha kérdünk, fel is kötnek,
Hogyha küzdünk, odalöknek,
Történelmi kárörömnek,
És mégis élünk.

Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk szívünk vére,
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult, vége, vége . . .
És mégis élünk.