HISZEKEGY

Hiszek a világegyetem istenében, akit mi Magyarok Istenének nevezünk. Hiszem, hogy örökidőktől fogva való, örökidőkig létező. Hiszem, hogy a világűrben térbelileg nincs kezdete, sem vége. Hiszem, hogy abszolút igazságos, tehát az ember és a nemzet minden cselekedete felett e földön igazságosan itél. Hiszem, hogy ennek a ténynek csak látszat mond ellent, a valóság soha!
Hiszem, hogy az Isten az ember, a nemzet, az emberiség és az egész világegyetem részére örökidő előtt életboldogságtörvényeket vagyis természettörvényeket alkotott. Hiszem, hogy e természettörvényeket elsősorban önmaga tartja be és az ezeket megismerő és követő embereket, nemzeteket érdeme arányában boldogságban részesíti. Ezzel ellentétesen cselekvőket pedig igazságosan megbünteti.
Hiszem, hogy ha az Isten legdrágább adományát, az élettemplomát, a testemet, annak egészségét, erejét, szellemét fejlesztem, a jóindulat, a szeretet, az igazság, a szorgalom törvényeit betartom, a mértékletességre, testi, szellemi, erkölcsi tisztaságra, tökéletességre törekszem, fajtám, hazám s az emberiség nagy családjának sorsával lelkiismeretesen foglakozom, akkor lelki békességet, boldogságot biztosítok magam számára.
Hitem szerint az Isten az embert e földi életre teremtette. E földön kell tehát a boldogságot kiérdemelni, avagy a büntetést elszenvedni. Hitem szerint a szerves élet örök elmúlásától nem rettegek, mert ha az élet boldogságtörvényei szerint élem életemet, akkor az emberi életkor legvégső határán nyugodt lelkiismeretel fogom örök álomra hajtani fejemet!
Hiszem, hogy nemzetem is boldog lesz, ha a fajszeretetre, faji öntudatra, faji büszkeségre, faji szupremácián az egyenlőségre, testvériségre, a vagyon, a tőke, a haza földje arányos megoszlására vonatkozó természettörvényeket a társadalmi, közgazdasági, állami életben érvényesíteni fogja. Ha Bibliája elsősorban a nemzettörténelem lesz. Ha Krisztusaiként a magyar ősszülők, ősök, nagyok emlékeit tiszteli és csak másodsorban az emberi haladás, az emberi boldogság más nemzetbeli nagy úttörőinek, aposolainak emlékét.
Hiszem, hogy mindezek házamnak, fajomnak hatalmat, a megszállt területeknek felszabadulást, rab magyar testvéreimnek szabadságot jelent.
Akarjuk, hogy így legyen!

Dr. Dajka András
(TR, 1935.II.7– 4.)