Tomory Zsuzsanna
Kedves Gábor!
Köszönöm ismét a küldött lapot. Igyekeztem gondosan átolvasni, s most, ígéretemhez híven őszintén elmondani az olvasás közben felmerült gondolataimat.
Tehát kezdem az elején.
Címe: Zsarátnok.
Alcíme: Pogány magyarok lapja.
A Beköszöntő zsarátnokkal kapcsolatos elmélkedése igen szép, s a meghirdetett cél, a tiszta forrás tiszteletreméltó, csak minél több követőre találna! (Az olvasói tábor széleskörűvé tételét igen elősegíti azt hiszem a 350 Ft.-os eladási ár is.)
Különösen szép a mondat: „Az éltetőt, a tisztát is fel kel mutatni és igent is kell mondani rá.” E mondat jelenjen meg minden komoly kezdeményezés kitüntetett helyén.
Nyelvünkben a zsarátnok szó fáradt parazsat jelent, mely az üszökhöz közelebb van, mint az élő tűzhöz. Viszont titokzatos: nem tudni, hogy mily erő támasztja új életre, lobbantja lángra szunnyadó erőit: szellő-e, vagy vihar? Ez a gondolat tökéletesen egybe esik a fedőlap fekete hátterével.
A szunnyadó tűz parázs szava a könnyen éleszthető, élő parázs oly annyira, hogy az élet eseményeire is használjuk, pl.: parázs vita. Nyelvészeti helyzete a B-P-V – R szócsoportban a következő:
a B-R gyökben az erőny (energia) nyilvánul meg,
a P-R ennek már anyag felé hajló állapotát jelzi, melyben még az élet ereje könnyedén megmutatkozik.
A V-R már csupán anyagi erősséget jelent. E három állapot ajkunk állásában is kifejezésre jut: a B a felső ajak segítségével jelenik meg, a P középvonalon, a V az alsó ajkak termése.
Széljegyzetként: angolban mind a parázs, mind a zsarátnok ember szóként jelenik meg... (Nem elhanyagolható, hogy ember szavunk a fenti szócsoport része.) Néhány évtizeddel ezelőtt Radics Géza ismertetőinek a címe Parázs volt.
Pogány magyarok lapja.
Azt hiszem korunkban szegény megboldogult Grandpierre Endre figyelmeztetett erősen a pagnus szó falusi értelmére.
Népünk hagyományait, nyelvünket mélyebben ismerő emberek tudják azt is, hogy ősműveltségünk megmaradt egésze falvaink lakóssága ajkán öröklődött tovább, élő emlék ma is, s remélem a távoli jövőben is az marad. Ez az ősműveltség a természet szerves egészét öleli fel, s az ezt kifejező magyar nyelvünk Magyar Adorján szerint a teremtés hangokban való kifejezése. E származás, nyelv és őstudat tehát nem valami gondolom féle elmélkedés, hanem magát a teremtést hordozza magában, Istenünk kegyelméből.
A Turáni társaság Magyar Adorjánhoz fordult – egyebek mellett -- ősvallással kapcsolatos tanácsért. Néhány sorát kimásoltam jegyzeteiből:
Tanító levél az ősvallással kapcsolatban 1928.II.14.-én Szépvizi Bélának:
“…Amit önök most ősvallásnak neveznek, vagy sejtenek, nem állaná ki a tudomány kritikáját, sem a kereszténységgel való versenyt, mert az nem más, mint csupa meg nem értett maradvány, veszett fejszének még csak a nyele sem, csak buborék amely a mély vízbe esett fejsze után felszáll és elpattan.” (Ezt még további fejtegetés is követi – tanítani kellene. 170.old.)
“Miként eddig is annyiszor, ismét és ismét láthatjuk tehát, hogy mily csodálatos összefüggéseket, szinte szédületes távlatokat vehetünk észre, ha nyelvészeti és ősműveltségi kutatásainkban a magyar nyelvet és néprajzot vesszük kiinduló alapul. Valamint észrevehetjük azt is, hogy ezen alap nélkül mindezt megállapítanunk lehetetlen, aminthogy ennélkül eddig senkinek e dolgokról sejtelme sem volt soha.” (45.sz.levélből.)
Érdekes, hogy milyen nehezünkre esik néha a magyar szó használata. Annak idején „a pogány” szó volt a divat. Ezt ma a népi szó helyettesíti, amikor tulajdonképpen magyart értünk alatta: népi építészet, népi kézimunka, népzene, stb. Itt a népi minden esetben a magyar szót helyettesíti.
Az alcímből feltétlenül kihagynám a pogány szót, s csak ennyit írnék: Magyarok lapja. (Ezzel egyúttal sok magyarázkodást is megtakaríthatunk.) Ebben a szóban minden benne van. Ehhez a szóhoz hozzátenni semmit nem szabad, mert ezzel már lerontottuk erejét, mondanivalója lényegét, a Teremtésben elfoglalt helyét. (Most hirtelen példaként csak a magyar rock jut eszembe. Fából vaskarika. Ha már rock, nem magyar.)
Miután a nyelvnél tartunk meg kell említenem, hogy minden körülmények között csak magyar szavakat használjunk! Eleinte talán nehézkes, néha még szótárhoz is kell fordulnunk segítségért, hogy édes anyanyelvünket tisztán beszélhessük, de megéri. Egy idő után arra eszmélünk, hogy mondanivalónk tisztábbá, erőteljesebbé válik.
4. old. A pogány szemlélet
Arról beszél, hogy „a valóság értékelése nem mutat az egy és transcendens Istenre.”
Nyelvünk viszont arra mutat:
Ég – Isten szavunk (Ég áldjon)
ég – világmindenség
ég – égési folyamat, fény és hő jelenség
Ige – Isten szava, a teremtés maga
igaz – fény (az igaság fényében)
Egy – az Isten anyagi világban való jelenléte
Egyed – az Egy része
Az anyaggal való kapcsolat m és n hangjait a fentiekhez kapcsolva:
Mag – Isten teremtő erejének hordozója
Magyar – ember
Sokat lehetne minderről beszélni és írni, a fenti csak néhány példa.
„Három alapelv létezik: becsületesség, bölcsesség, könyörületesség.” – Nyelvünk szerint az egyetlen alapelv a szeretet. Minden más benne foglaltatik.
5. old. Magyar Adorján írásai.
Itt jó lenne idézőjelbe tenni, vagy a többi szövegtől valahogyan külön kezelni írásait, mert itt nem tudni, ki írt mit. Az Ősi regék cím alattiakat felismerhetően Magyar Adorján írta.
Nem tudni ki a szerzője az Új Koppányokat szül a föld cikknek. Nem lehet Magyar Adorján, hiszen legnagyobb tanítómesterének a népet tartotta. Így nem írhatta azt, hogy „...ez a nép a lelke legmélyéig beteg...” Az gondolhatja csak ezt, aki a magyar népet nem ismeri. Lehet művelt városi egyén, de vissza kell mennie az ősgyökerekhez tanulni! Nem tisztogatni, előbb tanulnia kell!
Őseink vallása címszó alattiakhoz: népünk soha nem imádta a Napot, sem az égitesteket, sem a természet különböző megjelenési alakjait, csak az Istent.
7. old. Tetemre hívás.
Nem tudni, milyen céllal került ez az írás a Zsarátnokba. Valami történelmi háttér ismertetése hasznos lenne.
8. old. A pogány torony
Nagyon szép, magyar lelkű kezdeményezés, de ismét, miért kellett „sumér stilusu” áldozati oltárt tervezni a magyar hagyományokból eredő tervekkel? Máig megtalálható kerek templomaink többet mondanak ennél!
Nagyon érdekes és fontos ismeret, mely szerint a Turáni Egyház híveit internálták a II.v.h. idején – erről nem tudtam eddig, s gondolom még sokan mások sem. Ha vannak ebből az időből személyi emlékek, levelezések, stb., nagyon fontos lenne a népünk és a világ tudomására hozni.
9. old. Zarathustra mint próféta
A lap alján szereplő mondattal kapcsolatban: „Ezt a tiszteletet magukkal hozták a Kárpát-medencébe is. Lásd....” Mielőtt ezt mondanánk tisztáznunk kell, hogy a kárpátmedencei ősvallás parányai tértek vissza enyhén elferdített állapotban ezzel a vallással. A felsorolt földrajzi nevek idegenből való eredeztetése ismét tévútra vezet. Elengedhetetlenül fontos nyelvünk, hagyományaink alapos ismerete!
A 10. oldalon levő állítás, mely szerint a hunok késői leszármazottai a magyarok – bár zárójelben van – félrevezeti a tanulni óhajtókat. Őket szívesen Arany Jánoshoz irányítanám, ki szerint Magyar és Hunor olyan mint az egy mag köré nőtt két szeresznye – édesegyek.
Ismerni kell mindkettőnek a teremtésben elfoglalt szerepét, lakhelyét, társadalmi berendezkedését a nemzetalkotás előtti, kárpátmedencei ősidőkben. Szerepüket híven kifejezi nevük ősgyöke: mag – jelképe a gömb, feladata az élet táplálása, megőrzése, továbbvitele. Társadalma a békés fejlődésben élte meg feladatát. A mag szótári fordítottja a kam, kan, mely éket jelent. Jelképe az ék, feladata a védelem, új útak keresése. Nem véletlen a magyar népmese kis kanásza az, aki megmássza a világ fáját. Az sem véletlen, hogy a KM-be visszatérők mindig a hunok voltak.
A 13. Oldalon levő gondolatkör felidézésével kapcsolatban: „....A mai kultúrák ebben a vonatkozásban is sokat tanulhatnának az általuk lenézett sok ezer éves mitológiáktól...”
Szeretném itt megemlíteni Dr. Vizi Béla (egyetemi tanár, kémia szakterülettel) műveit, ahol azonos véleménnyel van minderről. Kémiával kapcsolatos művészi alkotásai ennek jegyében születnek. „Olykor úgy tűnik, hogy szinte kizárólag a mítosz élettervét valósítjuk meg.” – mondja Kémiai mitológia c. könyve előszavában. Fontos lenne tudását, meglátásait minél szélesebb körben terjeszteni.
15. old. Magyar vallás – a nap és az élet.
Az első oszlopban foglaltak magyar hagyományaink tökéletes meg nem értésének gyümölcsei. A képen Magyar Adorján Csodaszarvas ábrázolása nem totemállat, s nem egy régi napmonda töredéke, stb. A hozott ősmagyar rege nyiltan, szépen elmondja, hogy a Csodaszarvas maga a csillagos ég, s mint ilyen, Isten küldötte.
Hosszú lenne mindenre kitérni. Pl.: Ősmagyar Isten tiszteletünk soha nem foglalta magában az élő áldozatokat. Ezek már korokkal később érkeztek hazánkba a külterületekről visszaérkezőkkel.
A néveredeztetések ismét idegenből – magyarba útvonalat követik, s helytelen következtetéseket eredményeznek.
18. old. Kátai Mihály Napkapu...
Szeretném önmagunkat figyelmeztetni arra, hogy a világ egy népének sincsen annyi táltos lelkű költője, gondolkodója, mint a magyarnak. A különbség az idegen és a magyar gondolkodó között az, hogy a magyar a világot egy egészben látja, s mindig van tanácsa. Azért sajnálom, hogy itten Nietzchere hagyatkozik, s nem megy vissza például Erdély aranykori tündérregéihez, ahol tündérlányok fonják az élet gyöngyös fonalát. Ha a szál elszakad, a gyöngyök elgurulnak – megszakad az élet. A tudósok nemrég talált, DNA-vel kapcsolatos tudásának kell-e ennél pontosabb megfogalmazása? Csak ez a magyar megfogalmazás a teremtés hajnalától öröklődött népünkre.
Később kitér az indoeurópai faj nem-létére, melynek igazát a nyelvész, vagy más tudós kutató rendszeresen tapasztalhatja. Az európai nyelvek nyelvünk darabkáiból álltak össze, ugyanígy regéik, mondáik is.
19. old. Pontius Pilatus bűne
A bevezető nagyszerű és tanítani kellene!
21. old. Odin nevében Jahve ellen
Miért nem valamely táltoslelkű gondolkodónkat, költőnket szólaltatják meg? Vagy az erdélyi havasok öreg pásztorát, ki az első világháború idején is tudta, nem történik semmi – a nap járása, a természet forgása nem változott.
Az idegen műveltségi körben született fel sem tudja fogni népünk gondolkodását, de még saját szavainak, szokásainak az eredetével sincsen tisztában. Nekik tulajdonképpen semmit nem mond még Odin és Jahve neve sem. Saját bevallása szerint is „...ez volt az egyetlen könyv, amelyet találtam, ahol a szláv, finn és balti mitológiákról olvashatok...” Neki ezek az utódműveltségek a régiség képviselői. Nem az ő hibája: magyarról soha senki nem beszélhetett, legalábbis hangosan nem. Miután idegen nem mehet el a magyar gyökerekhez, csak félreértett, félresikerült változatokban kell keresgélnie a megoldást.
A nő-férfi viszonyával kapcsolatban például ismernie kellene a magyar anya-anyag fogalomkörrel kapcsolatos dolgokat. Röviden: az anyag kitárul, befogad, emlékezik, terem. Születése előtt minden lélek egy-egy szerepet vállal, s ezt kell élnie e világban. De a férfi szerep is anyagi közegbe van ágyazva, s valaha az erőny e megnyilvánulási alakjának is eleget tudott tenni: gyermekeiket közösen táplálták, nevelték a szülők.
Halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolataira részletesen nem térek ki.
Ősnépünknél Isten legnagyobb ajándéka az Élet volt: az egyetemes, mindent átfogó, mindenben jelen levő Istenfia Élet. Velünk van a másodlagos fényteremtés kora óta: velünk él, érez, szenved, s ő képezi Istennel való legközvetlenebb kapcsolatunkat. Az Isten-tiszteletnek nincs magasztosabb alakja, mint az Élet feltétel nélküli szolgálata.
26. old. Imigyen szóla...
Népünk körében magyar vallásunk él. Ezzel élve jutunk a magyar szellem magaslataira. Kívül álló szemlélődéstől e lényeg távol marad, érthetetlennek tűnnek tulajdonságai. Fentebb azt mondám: magyar vallásunk él. Azért nem mondtam ősmagyar vallásunk, mert felesleges szószaporítás ha tudjuk, hogy a magyar a teremtés titkait ültette nyelve szerkezetébe, s ősi, mint a teremtés maga. E tudat töretlen megőrzése a feladatunk. Állandó öntökéletesítési igyekezet helyett állandó Isten-közelségre kell törekednünk. A most elérendő eszmék: szépség, jóság, türelem, stb. mind Isten lényének része, s Vele egyesülve ezek a célok valóra válnak életünkben. Olvassuk táltoslelkű költőink istenes verseit, tanuljunk magyar imádságainkból, melyek környezetünkben élnek, vagy Erdélyi Zsuzsanna imagyűjteményéből, hogy ez a lelkiség tudatunk részévé váljon.
29. old. A pogány vágy
Az anyagelvű világszemlélet vágyait mindig anyaggal akarja kielégíteni – természetesen hasztalan igyekezettel. Ide vezethetők a nyugati társadalmak anyaggal való tobzódásai minden téren.
A „pogány vágy” magyar megfelelőjének hű kifejezője a feleség szó.
Itt ki kell térnem az erőny (erő + anyag) éltető egyensúlyát megőrző életünkre, melynek a tulajdonképpeni szent korona volt hű kifejezője.
E korona a Csallóköz aranyából igen ősi korban készült síma félgömb alakú arany csésze volt. Domborulatával felfele fordulva, a fejen viselt nap-sapka az erőny jelképe volt. Kézben tartva, szájával felfele az anyag befogadó edénye. A kettő együtt: erő + anyag --- az Élet jelképe. Ilyen szerkezete volt a régi székely Ukkon pohárnak is. Ugyancsak bőven megtalálható képe a szittya aranyokon is. Fejen viselve magyar viseletet mutat. Élet-edény szerepében ősanyánk a Turult ebből táplálja.
Minderről sokat lehetne beszélgetni. Itt ki kell emelnem, hogy mindez a tudás, jelképrendszer, gondolkodás a nemzet alkotás előtti őstársadalom terméke. Tiszta képért mindig vissza kell térnünk az eredethez!
A jelenlegi Szent Koronánk alapja ez az arany korona volt, egészen Ferenc József koronázásáig, amikor eltűnt. Az 1896 évi Meyers Lexicon még tud róla.
Igen vigyáznunk kell, hogy Szent Koronánk ne váljon Istent elhomályosító bálvánnyá. Minden koron tudnunk kell, hogy minden Istené, s mi az Élet részeként és nevében Őt szolgáljuk.
Korona tanra az idegen befolyások miatt volt szükség, a magyar társadalomban nem. Az eredeti aranykorona a teremtés rendjét hordozza, s e szerint éléshez törvény nem kell. Ezt idegenek nem tudhatják. Ezt az eszmekört lopta el tőlünk Ferenc József koronázása.
Mostanában nagy meggyőződéssel beszélnek sokan a régi szép nomád időkről. A magyar nem volt nomád sohasem. Társadalma részei túlszaporodása idején, megfelelő anyagfelesleg támogatásával terjeszkedtek a KM-én túli vidékekre. Ezen a helyeken új műveltségi központokat létesítettek, de még mindig nem váltak nomádokká. A szittyákkal kapcsolatban a nomád állítás már igen kecsegtető, de a német Renata Rolle könyvében (The World of the Scythians – Ford.: a szittyák világa) kifejti, hogy a görög városok a szittya városok mintájára épültek és nem megfordítva. A görögök ezen minta után sem tudtak volna városokat építeni, ha igen gyakran a szittya gabonafelesleg meg nem menti őket az éhenpusztulástól. Ez sem jellemző nomád társadalmakra. László Gyula történészünk is óv a nomád romantikától. Götz szerint e városok neve magaron.
A Beköszöntőben levő – „A magyar hagyományt képviseljük és annak ellenségeit (kereszténység, kommunizmus, liberalizmus és más internacionalista ideológiákat), a felforgatókat kívánjuk leleplezni” mondattal kapcsolatban, a fentiekre utalva azt is figyelmünkbe szeretném idézni, hogy ezek az „ellenségek” fel nem világosult, féligazságokon félrenevelt csoportosulások. Ha megismerik a magyar társadalom értékrendszerét, önmaguktól felolvadnak, illetve beleolvadnak a fény közösségébe.
Korábban még említeni szerettem volna, hogy a magyar társadalom egyetlen alapja a szeretet. Alapja szer szavunk. Szer – szeret – szerez (teremt) társadalmunk alapja. Máig emlékezik az emberiség nagy része arra, hogy az Isten szeretet. Tehát Istennel való egyetlen szer, szerződés a szeretet, mely teremt.
Minderről igen sokat lehet és kell is beszélni, írni. Köszönöm, hogy megismerhettem a Zsarátnokot.
Megjegyzéseim soha nem bántó szándékúak, csak azokat a dolgokat érintik, ahol jelenleg – önhibánkon kívül – zavarok vannak. E téren a legnagyobb segítséget a KM. u.n. „történelem előtti” kor eszmerendszere adja.
Köszönöm, hogy minderre alkalmat adott kedves Gábor.
Szeretettel
Zsuzsa
2010. álom hava 11.-én
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
- 5630 olvasás