A hunok első nyomai a történelemben és a magyarság

 A hunok első nyomai a történelemben és a magyarság

 Írta: Krompaszky László dr.

 Kelet-Ázsia azon részén, amely most Kína név alatt ismeretes, a Hunsa lankáin találjuk meg először Atilla népét. K. e. 135-ben az akkori hunok (hiungok) a Nan San magaslatok birtokáért véres harcokat folytatnak Vu Ti császárral. Ezek a harcok tíz évig tartottak. Csung Csin császár békeköveteket küldött a hunokhoz, akiknek akkori vezére ismeretlen. Atillának valamelyik őse lehetett. A császár követeit rabságra vetették és erre újra fellángolt a harc.

 A Han dinasztia idején rosszul állt a hunok ügye. Kr.e. 3-6-ig a Tien-San hegylánc lábáig nyugatra szorítja a hunokat a mongol sereg. Ez a testvérharc a nagyműveltségű ősi Kína trónjáért folyt a hunokat vezérlő khánnal.

 Kr. u. 70-ben a Ming dinasztia a parthusokkal köt szövetséget és tovább veri a hunokat, egész Maesopotámia határáig. Ez időben szakad ki a magyarság a hun népből és nem délnyugatnak, hanem északnyugatnak vonul s ott is bolyong az Ural ázsiai lejtőin, míg meg nem jelenik Európában. Érdekes megjegyezni, hogy ahány ázsiai betörés volt Európa felé, mindig egy és ugyanazon vonalon jöttek a fegyveres tömegek.

 Az első és második században hallunk Titianus Maes római kereskedőről, aki selyemkereskedést folytat a hunokkal.
Titianus Maes feljegyzései szerint a selymet vestis seresnek nevezi, amelyből óriási mennyiséget ad el lóért és szkíta fegyverért, különleges nyergekért „Scythya extra Immanon” nevű országba. Ez mutatja, minden kétséget kizáróan, hogy a szkíták, vagyis őseink, legyenek hunok vagy azzal testvér magyarok, a selyem holmikat nemcsak asszonyaik részére vásárolták, hanem a sötétkék színű selymet alsó hadiöltözet részére is, amelyet bal vállon, a mellen medvebőrrel takartak, lévén az igen ellenálló a kardcsapásoknak. Fémiparuk elsőrendű. A lónak igen kényelmes hordású favázas nyergeket készítettek. A sárga selymet inkább
női ruhákhoz és nyeregtakarókhoz használták fel.

 A IV. században ebből a Szkítiából tör előre Atilla. Az erdélyi havasokon jön át egy sereggel és a Vereckei-hágón a másikkal. A Duna-Tisza közén, Szolnok táján üti fel fejedelmi sátrát, míg Buda, a bátyja, a rómaiaktól még megmaradt Aquincum táján telepszik le. Innen vezeti a „fekete-ország”-nak hadait az önállósult Atilla király. Fekete (erdős) nyugati országokat látogat meg éppen úgy, mint 500 évvel később a magyar törzsek. Így ismétlődik a történelmi invázió Álmos fejedelemmel. Árpáddal ők is a Vereckei-hágón jönnek be.

 Atilla halála után a hunok visszavonulnak Ázsiába, néptöredékeket hagyva itt az erdélyi részeken. Kérdem most: Hol volt akkor a „román” nemzetség?

 Körülbelül 500 évvel később újra bemutatkozott Ogatáj tatár vezér a fekete országban. Magyarországot is végigpusztította, de csak azért, mert IV. Béla nem volt hajlandó az ázsiai Kagán felhívására a keleti testvérekkel egyesülni. Mint keresztény király, azt a nyugati papság befolyására nem tehette.

 Visszatérve a magyaroknak a Tang és Szung dinasztia idejében történt kiválására, meg kell jegyezzük, hogy a magyarok a jelenlegi hazában apró szláv zsupánokat találtak, akiket legyőzve, a csehek által annyira siratott Szvatopluk „birodalmát” eltörölték a föld színéről. Ez az úgynevezett európai szláv „birodalom” nem volt birodalom. Nem volt egységes vezérlet alatt. Nem úgy a magyaroknál, ahol a vérszerződésben első alkotmányos királyságunk alapjait rakják le. És ebben a világ összes népei felett győzedelmeskedünk alkotmányjogi intelligenciánkkal. Hiszen az úgynevezett művelt nyugati államok
egytől-egyig apró grófságokra, fejedelemségekre oszlanak. Nagy központosító uralkodók állandóan harcban állnak az alattvaló kis királyokkal. A magyar törzsvezérek ezzel szemben „Árpád” dinasztiát (uralkodóházat) alapítanak a vérszerződéssel.

 Természetesen ezeket a dolgokat nemcsak a nagy művelt nemzetek történészei nem tudják, de még a saját, idegen fajú történetíróink sem akarják tudni. Sőt vannak olyanok is, akik még ma is tagadják a magyarság államalkotó érettségét.

 Atilla, I. évfolyam (1937) 6. szám