Bencsi Zoltán dr. : Atilla hagyományok (4.)

A Niebelung-ének iskolai tanulmányunkból ismert. A középfelnémet elbeszélő irodalom gyöngyszeme. Keletkezését a XII. század végére, vagy a XII. század elejére (1210) teszik.
A Niebelung ének éppen úgy, mint az Eddák, több apró hőskölteményből keletkezett, melyet aztán eggyé gyúrtak.
Ránk azért is érdekes, mert a hun-magyar rokonság tagadói azt állítják, hogy az egész hun-rokonság ezen az éneken, illetve ennek nyomán keletkezett népmondákon keresztül jutott be történelmünkbe.
Álláspontjuk azért is tarthatatlan, mert a hun-magyar rokonság nemcsak a Niebelung ének által megénekelt s megörökített cselekményekre szorítkozik, hanem ezenkívül és ezenfelül még számtalan más mondára, történelmi írott bizonyítékra, nyelvre, embertani s faji adottságokra, amelyekkel majd később foglalkozunk. A Niebelung ének szerzőjét, bár a német tudományos kutatás ezen a téren nagyot alkotott, sokat fáradozott, nem ismerjük.
Holtzmann A. és Lachmann K. „Untersuchung den Niebelungenlied” Stuttgart, 1854. és „Über die ursprüngliche gestalt d. Gedichtes v.d. Niebelunge Noth” Berlin, 1816. c. műveikben fejtették ki érveiket.
Lachmann szerint a Niebelung ének valaha 220 egymástól teljesen különálló hőskölteményből állott, melyek csak az idők folyamán fonódtak egymással szerves egységbe. Minden apró éneknek megvan a maga eredete, maga főszemélye, és mindenki Atilla körül csoportosul meséjével.
Idők folyamán annyira egybeforrott aztán ez a 20 kis hősköltemény, hogy ma már képtelenség részekre bontani s ma egyes részeket külön összeállítani.
Lachmann a Hoen Emsit a Bomer által Münchenben fölfedezett kéziratot tartja hitelesnek és legrégibbnek.
Holtzmann bíráló műve Lachmann érveit igyekszik semmivé tenni s ő nem a müncheni kéziratot, hanem az u.n. c. kódexet, kéziratot tartja a legjobb eredetinek, a Hoen Ems Lamsberget. Lachmann „Klein lieder theoriájáról” is azt állapítja meg, hogy annak elmélete tarthatatlan és elvetendő.
Erre azonban Lachmann már nem válaszolhatott, mert Holtzmann bírálatának megjelenésekor már nem élt. A vita azonban tovább folyt a két iskola alapítójának hívei között és Pfeiffer K. Ferenc Bécsben 1867-ben kiadott „Freie Forschung Kleine Schriften 2, Geschichte d. deutschen Literatur u. Sprache”-ban érte el hevességét.
A Niebelung ének 34 cselekményre (kalandra) oszlik.2379 négysorú versszakból áll. Tulajdonképpeni főhőse Krimhilda.
Maga az ének két részből áll. Az első tárgyalja Sigfried hősi tetteit, Krimhildához való viszonyában, a második pedig Sigfried halála után Krimhilda tetteit, Atillához való viszonylatában.
Krimhilda a Rajna melletti Wormsban, Burgundia fővárosában született. Az elbeszélő költemény idejében a burgundok királya Gunther volt, Krimhilda bátyja. Volt még két más testvére is: Gernot és Geiselhet.
Krimhilda szépsége messze földre elhatott, nemes vitézek versengtek a kezéért, de ő senkinek sem nyitotta meg a szívét. Egyszer állmában sólymot nevelt a keblén, melyet babusgatott, de minden vigyázása dacára is azt két sas elragadta.
Krimhilda anyja az álmot úgy magyarázta, hogy a két sas két nemes vitézt jelent, aki majd Krimhilda kezére méltó lesz.
Amíg Wormsban ezek történtek, folyt az udvari élet s a lovagi torna Niederlandban. Zsigmond királynak és nejének, Sigelinnek felnőtt, deli, hős fia Sigfried előtt a cormasi udvart megjárt vitézek csodákat mesélnek Krimhilda szépségéről, elragadó egyéniségéről és bájosságáról. Sigfried látatlanban belészeret s elhatározza, hogy mindenáron megszerzi magának feleségül.
Igen ám, de Krimhilda közelébe nem oly könnyű jutni! Tizenkét nemes vitézzel Wormsba megy lovagi mérkőzésre s ott a viadalra kihívja a legjobb vitézeket, akiket sorban mind legyőz.
A király egyik főemberétől, a ravasz és kegyetlen Hagentól érdeklődik, hogy ki ez a vitéz ?
Hagen felfedi Sigfried titkát, aki rangrejtve érkezett és vívott Wormsban.
Sigfried megnyeri Gunther bizalmát, további hősi tetteket visz végbe, részt vesz Hagennal együtt a Lüdeger szász és Lüdegast dán fejedelem elleni harcban, akiket szintén legyőz.
Minthogy mindkét fejedelmet foglyul is ejtette, Gunther értesülvén a győzelmekről, nagy fogadást tervez a számára.
A hazatérő vitézek elé küldi Krimhildát, akit Sigfried eddig alig látott néhányszor. Sigfried így Krimhilda közelébe jut, akinek szívét aztán sikerül meghódítania.

(folytatjuk)
(Atilla, 1942 .febr. 40. sz.)