Az ősturánok hitvilága és a jelenkori hittételek - 3. rész

 Az ősturánok hitvilága és a jelenkori hittételek - 3. rész

 Folytatjuk a Zsarátnok 7-es és 8-as számában megjelent cikksorozatot a következő és egyben befejező résszel.

 15. Az emberi lélek tana. Turáni őseink emelkedett vallásbölcseleti világnézetének egyik beszédes bizonyítéka, hogy hittek az emberi lélek meglétében és a lélek túlvilági életében. E hit egyetemes turáni hitvallás volt, amit igazol a Japántól a Lajtáig élt turánok temetkezési módja. Semmi kétségünk abban, hogy a Buddha-hívők, Shinto-vallók, mohamedánok, brahminok, tűzimádók, keresztények lélektana ez ősi kháld hittételben gyökerezik.

 Az ókháld lélek hite idővel továbbfejlődött és a túlvilági életről, valamint az élet-vizéről szóló tant alkotta meg.

 16. A túlvilági élet. A kháldeusok hittek a lélek túlvilági életében. Ám szerintük a túlvilágon nincs sem az igazaknak jutalmuk, sem a gonoszoknak büntetésük; a jó jutalma és a gonoszoknak büntetése a földön kezdődik és ott is végződik. Ez a Buddha-hívők egyik tantételére emlékeztet.

 17. Az élet vize: a lélek alvilági útja. Az ókháldeusok szerint a Mélység egyik zugában életforrás van, amelyet a pokol szellemei elrejtenek a lelkek szeme elől; az odaközeledést csak az istenek engedhetik meg, csak ők küldhetik vissza a földre a lelket, akit vizéből itattak.

 E hit átment a görögökhöz is a Laethe-vize, továbbá Cáaron alakjával és a Styx vizével.

 A kháldeusok az élet vizén való átkelés lehetővé tétele végett csónakot is temettek a halotthoz. Így cselekedtek Uruban Su-bad királynővel, akinek sírjába kedvenc udvarhölgyein, testőrein, szolgáin, állatain és szekerein kívül egy szép nagy ezüstcsónakot is temettek; ezt tárták föl néhány évvel ezelőtt amerikai kutatók.

 E hittel rokon a Buddha-hívők lélekvándorlás tana; e hitben a lélek föltámadásának és tovavándorlásának tétele is rejlik.

 A Mélységbe került lelket Mulilla, a Mélység istenének női alakja: Ninlilla fogadja; az emberi lelkek az örök folyamon való átszállításuk után a Kurnudéba, a változhatatlan országba jutnak.

 18. A kháldeusok teremtés-tana és a mai földtan. A kháldeusok hirdették a teremtés lefolyását, amely 7 napig tartott, a következő sorrendben: föld, égbolt, csillagok, bolygók, állatok, végül az ember. Ennek mása az Ószövetség teremtés-tana, amely szintén 7 napot vett igénybe a pihenéssel együtt; a teremtmények sorrendje kissé más, de szintén eléggé zavaros. Ezzel szemben a kháldeusok tanították, hogy a teremtést megelőző szörnylények a Vörös-tengerből keletkeztek. E tan érdekesen utal a földtani ősteremtődési folyamatra, amelyek szerint valóban vízi őslények előzték meg az embert, amelyek utódaiból szárazföldi őslényeknek kellett fejlődniük. E tan módosult alakban a görögökhöz ment át, Deukalion és Pyrrha személyével kapcsolatos rege alakjában.

 19. A kháldeus ősvallás lényege. Az ősturánok vallásának lényege az elmondottak alapján részben a természet megszemélyesítése volt, telve emberiesítéssel (anthropomorphismussal), amelyben az istenség majd mint nemző, alkotó férfi, majd mint szülő, világra hozó női alak jelenik meg. Ez az elv átment a jelenkori uralkodó vallásokba is.

 20. Párhuzamok. Alább közlök néhány az ősturánok és a jelenkori vallások hittételei között fennálló párhuzamot. Az ősturán Merudug-tan a keresztény Krisztus-tan előfutára, mindkettőben közvetítő egyén szerepel Isten és az emberek közt.

 Az ősturán istenemberesítés (anthropomorphismus) átment a görögökhöz és a rómaiakhoz a több-istenhit (polytheismus) alakjában.

 Az ókháldok egyik istennője Riah, a víz megszemélyesítője volt,
akit az Óceán nagy halának neveztek; birodalmán jelképes hajón vonul végig. Innen vették az egyiptomiak Ammon Riah vízisten alakját. Innen lett a görög Poseidon is.

 A hitregei alakok vagy egyezést, vagy hasonlatosságot mutatnak az ókháld- és egyéb vallásokban: a görög Heraklesz azonos az ókháld Melkart-al, a tyrusi napistennel; utóbbi az akkád-babyloni
Ghisdubar-al. Aphrodite, a görög szépistennő azonos a phoeniciai Astarte-val, akinek ikeralakja viszont az akkád eredetű Akka di Istar, aki leszáll az alvilágba, hogy fölkeresse kedvesét: Fammuco-t a görög Adonis kháld alakját.

 A kháldeusok áldoztak Bilgi (Gisbar)-nak, a tűz istenének és Gula-nak, a föld istenének, akikkel azonos a görög Hades és Dameter, a római Pluto és Ceres személye.

 Az Izdubar (Xisathros) monda kalandossága (romanticismus) alapja volt Homeros Odisseia-jának és Vergilius Aeneis ének.

 21. A „Hadúr”-név kérdése. A „Hadúr” szó ősi turáni eredetét és egy Isten fogalmát Prohászka a vitézzé avatások szertartásával kapcsolatosan, annakidején megtámadta és megkísérelte dönteni, vagy legalábbis megrendíteni, tudvalévően a nemzetközi római kereszténység megalkotta Deus érinthetetlenségének megőrzése végett. Akkor kimutatni vélte, hogy a Hadúr-név a XIX. század elején lábra kapott magyarkodási áramlat szüleménye és ezért mondvacsinált szó, jóllehet Arany is használja. (Keveháza-ban)

 Azóta Prohászka véleményét megingató tények ismeretének birtokába jutottunk. Ismeretes ugyanis az oszmán-török szó: kadio = hatalmas, mindenható jelentéssel. (M.Ny. 1927. 286. l.) Ennek azonos mása a magyarban: kadar, kádár, mely utóbbi az ősmagyar nyelvben „főpapot” jelentett és megszólításban kétségtelenül nagy, hatalmas, erős fogalmat zárta magába. Ennek második szótagjával: az ár-al teljesen egyenértékű szó volt az úr szó, úgyhogy az ősi összetétel ilyen alakja ellen: kad-úr, vagy chad-úr komoly kifogást nem emelhetünk, annál
inkább, minthogy ismeretes egy babyloni király ilyen névvel: Chud-Úr-Nakunta ami arra utal, hogy annak eleje már az ókháld
nyelvben is megvolt. Továbbá ilyen bizonyíték Nabukodonozor ősi neve: Nabo-Chud-Urri-Us-Úr is.

 22. A tüzes nyelvek tétele. A tűznyelvekről az ókháld följegyzés ezt mondja: a tűz az istenek fenséges jelvénye, az oltalmazó, aki égő nyelveit kinyújtja, ez Bilgi, vagy Ghisbar, ki küldöttje Merudug-nak, Éli fiának, aki a jót rendeli az emberek számára.

 Az apostolok pünkösdi tüzes nyelvei mondája innen ered. Ugyancsak a parszik tűzimádása is.

 Ezekben nagyjából kimerítettem mindazt, ami az ősturánok vallási tételei és a jelenkori hittételek összefüggését igazolja. A következtetések most már könnyűek: az ősturánok isteni sugallatra megalkotott szellemi termékeit a sémiták, elsősorban a zsidók „vették át”, természetesen gondosan elhallgatva az eredeti ősforrást, amit az már a szellemi eltulajdonításoknál szokás. A zsidó tantételek azután tovább „fejlődtek” és lettek az uralkodó vallások alaptételeivé.

 Mi, a jelenkori turán hódolók, őseink tiszteletét tartjuk egyik vallási alaptörvényünknek, mert ezzel vérségünket is nagyra becsüljük; e nélkül életet elképzelni nem tudunk. A vérközösség jogán mi visszaköveteljük magunknak az elorzott szellemi kincsünket, hogy ősi szumír vértestvéreinket, akiket tíz évezred feledésének pora temetett maga alá, odaállíthassuk a földkerekség minden népe elé örök tiszteletül.

 Turáni Roham, 1936. VI. 30.