Tagadom Petőfi fehéregyházi elestét

 Tagadom Petőfi fehéregyházi elestét

 Írta: Baráthosi Lénárth Lajos

 Nem csak tagadom, de becsületszóval meg is pecsételem fenti állításomat – mert 1911-12-1913. években, a svájci A.O. Geck régész és történetíróval Ázsiát kutatva, amint a Bering-szoros felé közeledtünk, a Szligír folyó mentén egy jakut falura bukkantunk, ahol csodálatosképpen magyarul beszéltek. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a falut 1849-ben egy Alexander Stjepanovits Petrovics nevű nagyműveltségű honvéd őrnagy alapította,

összeszedve az egész környék magyar hadifoglyait. A község neve ma Kerizs. Valaha: Kőrös volt. Lakói ma jakutoknak vallják magukat, kik a magyar nyelvvel párhuzamosan az oroszt beszélik.

Hivatalos nyelvük az orosz, de iskolájukban be van vezetve a magyar nyelv tanítása is. A történelmet például mind a két nyelven tanulják. Magyar nyelvtudásuk nem tökéletes – nyelvsziget lévén – telítve van orosz és mongol szavakkal; mindennek dacára jól megértettek és megértettük egymást.

 .

 .

 Már 1913-ban szóvá tettem ezt a dolgot úgy belügyben, mint a honvédelemnél, természetesen süket fülekre és gúnyolódó kétkedőkre találva. Most íme a bécsi Wochenausgabe Neues Wiener Tagblat” és a „Magyarság” is foglalkozik új források alapján Petőfivel.

 Atilla, 1938. április 10. 10. szám