vitéz Soltészné Guldán Olga: Magyar költők élete Dugonics András 1740-1818

Szegeden köszönt rá a csodálatosan szép ősz, amikor megszületik. Nagyratörő apja Dalmáciából került Szegedre s a szerb fiút itt nevelteti magyar szellemben a kegyesrendiek intézetében. 1765-ben pappá szentelteti magát.
Tanári éveit Szegeden, Meggyesen, Vácon és Nyitrán kezdi, 1744-ben Nagyszombaton, majd 1777-ben Budán, mint a matematika tanára működik. Mint aki magyar iskolát végzett, minden törekvése a műszavaknak magyar szavakra kicserélése. Ezzel a magyar nyelv szépségét akarja gazdagítani. Meg akarja mutatni, hogy nem szorul idegen szavakra. Ragaszkodik a régi magyar költészet hagyományaihoz. Gyöngyösi a mestere, kinek munkáit újra kiadja s átveszi tőle a négy rímes alexandriai sorokat. Kedvenc írója a francia új latin költőpap, Barcley János, Homeros, Virgilius, Ovidius, Higinus művein kívül csüggedetlen szorgalommal Sallustius Bellum Catilináriumát olvasgatja és fordítja.
Mint a mennyiségtan tanára, 34 éven át gazdag irodalmi munkát fejt ki. Munkássága a magyar irodalom fejlődésének egyik láncszeme. Buzgalommal mélyed a nemzet őstörténetének kutatásába. Alakjait vagy ebből, vagy a népéletből meríti s veszi nemzeti tárgyú dolgozataihoz. Becsülője a paraszti népnek, szeretettel fordul feléjük. Lelkesen pártolja az új színészetet. Minden tettét, munkáját, nagy hazafisága sugározza be. Erős nemzeti érzését au olvasó lelkébe is igyekszik átültetni, éleszteni. Nagy ellensége az idegen befolyásnak, az idegen divatnak, II. József németesítő törekvéseinek. Lelkes híve mindannak, ami magyar.
Első verses munkája: Ulissesnek csodálatos történetei és Trója veszedelme – melyben a próza kezdi követelni jogát. Mindkettő eposz, melyek elárulják a latin iskolák szellemét. Trója veszedelmében irodalom-történeti szempontból is figyelemre legméltóbb a nyelvezete. Tárgya és kidolgozása bár klasszikus, de hatása Gyöngyösi hatás. Mint epikus, legnagyobb számmal eposzokat ír, drámát és lírát annál kevesebbet. Feldolgozza Homeros két eposzát, az Illiás-t és Odiseiá-t. Az Argonauticorum libri-je barokk alkotás. Itt is az eredeti forráshoz megy vissza s nagy filozófiai apparátussal dolgozik. Ebben felhasználja Gaius Flaccus és Rhodosi Apollonius hasonló tárgyú munkáit.
Dugonics regényeivel és drámáival ér el nagy hatást. A regényírás gondolatát valószínű Barcley-től vette, melyben – vallomása szerint – sok gyönyörűséget talál. Hírnevét azonban az 1787-ben kiadott Etelká-ja alapozza meg, melynek története Árpád és Zoltán fejedelmek idejében játszódik le. Tele van politikai célzásokkal, megy egyúttal sikerének magyarázata is. Benne izgat II. József germanizáló rendelete ellen. Pellengérezi az uralkodó tanácsait s éleszti a nemzet ellenállását. Ez volt az első regény, melyet az országban mindenütt lelkesen fogadnak. Főhősnője hozza az Etelka nevet, aki Gyöngyösi előkelő nőalakjaival rokon. Szokatlan érzelmességéért, egyszerű szerelmi bonyodalmaiért – melyben Etelka és Etele cselszövény és rengeteg akadályok ellenére mégis egymáséi lesznek – hatása roppant nagy volt. Képzeletét Sajnovics János Demonstrációja irányítja. Szerették mint regényt, újszerűségéért, tartalma érdekességéért, magyar tárgyáért s a nemzeti visszahatás szelleméért, mely az író tollát vezette. Irodalmi képességei benne bár nem kiváló rendűek, mivel tele tűzdeli magyaros példabeszédekkel és közmondásokkal. Ábrándjai eleven erővel hatnak a nemesség és papság fantáziájának felkeltésére; a nemzeti eszmék után epekedő sokaság kiegészítette s a szívek-lelkek izzása széppé varázsolja még fogyatékosságát is.
Dugonics az ország minden részéből magasztaló leveleket kap, még a reformátusok is elismerik tehetségét és dicsérik szép magyarságát. A katolikusok pedig a legszebb magyar könyvnek tartják a Szentírás után Etelkáját, melynek csak szelleme eredeti: ezzel nyeri el az ország tapsait.
Etelka sikerén felbuzdulva, a körülrajongott országos hírű író, több regényt is ír. Regényein erősen érzik s barokk stílus, a hatás tudatos keresése, a nyelvezetnek tudatos komplikálása. Hogy nem mélyül elevenerejű művészetté, az talán a kor hibája, melyben Dugonics él, amely eszmék, ízlések kavargó harcát mutatja nemcsak nálunk, de egész Európában.
Négy darab drámájának értéke nem nagy ugyan, de olvasva és színpadon előadva, hatásosak. Etelka Karjelben c. színműve az Etelka regénynek folytatása, míg a másik három (Toldi, Báthori Máris, Kun László) német drámák megmagyarosítása, magyar stílusban. Már fiatalabb éveiben színdarabot fordít németből latinra s tanítványaival adatja elő. Nyitrán ő építette fel a leégett városi színházat, hogy az iskolai színjátszás továbbra is otthont találjon.
Írásait két kötetes gyűjteménybe foglalja össze, de csak halála után jelenik meg 1820-ban. Ez az első folklorisztikai gyűjtemény.
Dugonics, 34 évi egyetemi tanársága után, 1808-ban vonul nyugalomba szülővárosába, Szegedre. A hátra lévő 10 évet csak az irodalomnak szenteli. Működésének nagy érdeme, hogy megértette korát, megtalálta a módot, miképpen kell nemzete szívéhez szólni. Egyenes szíve magyar utolsó ízéig, aki előtt szent a magyar név, melyet fanatizmussal tisztel. Akkor is a „Magyar példabeszédek” és „Jeles mondások” gyűjteményein dolgozik, mikor fáradhatatlan kezét hirtelen megállítja a kérlelhetetlen halál.

(Atilla, 53. sz. 1943. márc.)