Egy turáni levelezőlap
Egy turáni levelezőlap
A turán mozgalom a természeti törvények erejével, elemi biztosságával terjed. A nem magyarországiakat – különösen az utóbbi időben – ez mind jobban nyugtalanítja. Kezdik a dolgot nem érteni. Nyegle fölényük immár elpárolgott. Gúnyuk megkeseredett. Kopott érveik kotyognak, mint rideg kotlós alatt a kihűlt tojások. Mondvacsinált biztonságuk helyét már elfoglalta a talajvesztett ember kapkodó, vicsorgó dühe. – Csakugyan! – mondják. – Ezek a turánkodók! Ezek a malomalattiak! Ezek a délibábosok! Mintha mégis nekik volna igazuk. Az „ész” meg a „történelem logikája” ugyan bizonnyal ellenünk szól. Ám maguk az események, maguk a tények – kétségtelen – szintén olyan malomalattiak, olyan délibábosok, olyan turánkodók ma!
Igen. A tények. Ha azok nem volnának! Illetve a maszlagoló elkenéseket, a ferdítéseket, ha ma is még olyan bizodalmas, mély emberi hittel venné a megcsalt, a hontalanná fosztott magyar!
Túrmezei László
(Turáni Roham, 1935. VIII. 7.)
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
- 4729 olvasás