Feledésbe merült népszokásaink

 Feledésbe merült népszokásaink

 Elfelejtett szórakozások

 Forog a Föld. Halad a világ. Új dolgok születnek. A régieket elfelejtjük. Néhány, lassan feledésbe kerülő népi szokást fogok itt felsorolni.

 Ilyen volt a szentiváni tűz, amit a legkorábbi almaérés idején raktak, napnyugta után. Aki a fiatalok közül átugrott a lobogó lángokon, annak az idősebbek úgy szórták a szentiváni almát, mint a vetőgépek a magot.

 Kedves időtöltés volt a méta. Ennek a játéknak egy kemény bot és egy töltött gumilabda volt az eszköze, míg szereplői lányok, legények. Vasár- és ünnepnapok délutánjain űzték, hangos kacagások közben, a falu szélén. Így maradt el a tekézés is, amihez igen jó botok és egy fából faragott, fél kilónyi labda kellett. No, meg annyi földbe vájt lyuk, ahány játékos volt.

 Asztalos P. Kálmán

 (Atilla, I. évf. 7. szám 1937.)